Halj meg máskor, avagy a halál 50 árnyalata

Egy külvárosi mellékutca retkes büféjében két sötét alak gubbaszt a halálegyszerű pultnál. Korai halált okozó füstbe burkolózva jelentőségteljes pillantásokat váltanak egymással. Végül a fiatalabbik töri meg a csendet:

- Főnök, én halálosan szerelmes vagyok magába!

- Öcsikém, vigyázz, halálra ne röhögjem magam!

- Főnök, én ezt most halál komolyan mondom.

- Haláli egy csávó vagy te Lóri, nem hiába vettelek magam mellé! Na, tömd a fejed fiacskám, mindjárt itt lesz a Gazsi meg a Tódor, és tudod, ők nem szeretnek várni!

halalsprintAz imént még szerelmi vallomásba bonyolódó ifjú égő arccal, halálra váltan nyeli a falatokat meg a könnyeit, a megszégyenüléstől minden porcikáját átjárja a halálvágy. A seful mindeközben halálnyugodtan lát hozzá az előtte tornyosuló bőrös csülökhöz.

Lóri csodálkozva kapja fel a fejét:

- De főnök, maga disznóhúst eszik? Nem tiltja a vallása?

- Ugyan, ez halal – kacsint egyet a sebhelyes arcú és vígan rágódik tovább a roppanós pörcön. Ekkor azonban a behemót férfi dülledt szemmel fuldokolni kezd, mintha egy nagyobb darab mócsing akadt volna meg a torkán. Samesze egy pillanatig tétlenül nézi a haláltusáját, de aztán egyetlen ügyes mozdulattal kirántja főnökét a halálközeli állapotból. Halálhörgés és köhögés zaja tölti be az apró kifőzdét, a góré végül mócsing helyett egy legódarabkát köp nagy ívben a padlóra.

- Halál fia lesz, aki ezt az ebédembe rejtette! - kiáltja elszántan, hangján nyoma sincs a halálfélelemnek.

- Úgy van, főnök, halálnak halálával fog meghalni az az átkozott gazember!!

- Nekem van is egy halálbiztos tippem, hogy kinek vagyok az útjában. Ő még ma halállal lakol!

A két férfi óriási elánnal nyomul be a koszlott konyhába, amikor is halálsikoly üti meg a fülüket. A mosogató lány zokogva térdel a vágott szemű szakács mellett, aki teljesen nyilvánvalóan a halálán van.

- Tudtam, tudtam, nem hiába körözött itt tegnap este a halálmadár! - jajveszékel a bige.

A főnök egyetlen mozdulattal taszítja odébb a csajt, de már késő. A szakács a halálba vitte a megbízója nevét.

- Na húzzunk innen gyorsan a halál faszára! - könyörög a halálsápadt ficsúr. Néhány határozott lépéssel a hátsó bejáratnál parkoló halálfejes rendszámú autónál teremnek. Az ifjonc beletapos a gázba, szerelme szivarra gyújt.

- Csak tudnám, hogy ki a halál szórakozik velem? Ki a franc akar a halálba küldeni? - vakargatja tar koponyáját a pöfékelő óriás.

halalsprintMorfondírozását a telefonja csörgése szakítja félbe. Virágos jókedvvel szól bele:

- Gazsi úr, halálpontos, mint mindig! Éppen most menekültem meg a halál torkából! Gyertek a víztoronyhoz, ott mindent elmesélek. Halál jól fogtok szórakozni!

- Megy a halál! - hallatszik a telefonból a felháborodott kiáltás. - Azon a környéken csak úgy hemzsegnek a zsaruk. Tudod, hogy halálra keresnek! Már rég megérett nekem a halálbüntetés! Csak még a halálnemet nem döntötték el! Legyetek tíz perc múlva a kaszinónál, az biztonságos.

- Na, már megint egy halálraítélt ötlet! Azt vágod, hogy a tulajjal halálos ellenségek vagyunk? - horgad fel a főmufti.

- Jó, akkor kanyarodjatok a régi haláltábor elé, ott halálos unalom van ilyenkor – adja meg magát Gazsi.

- Nekem halálmindegy, de ma nem szeretnék még egyszer farkasszemet nézni a halállal – zárja rövidre a beszélgetést a vezér.

halalsprintMíg az alkalmi sofőr halálmegvető bátorsággal cikázik a budapesti forgalomban, főnöke újabb szivarra gyújt. Lórinak nincs jogsija, csak ezt halál ciki lenne bevallani. Helyismerettel pedig egyáltalán nem rendelkezik, de halálosan fél rákérdezni, merre is kell menni.

A halálos balesetet végül az okozza, hogy lóhalálában hajt át a piroson. A halálok: meghasadt szív. A halálos ágyán csak annyit kér szipogó édesanyjától, hogy a halállományát szépen gondozza, illetve majd közös sírba temessék a főnökével. A fejfára pedig írják rá:

míg a halál el nem választ.

Képek: fathomevents.com, 2015.acmi.net.au, cheatsheet.com

0 Tovább

Rajongód vagyok, nem szerelmed!

Soha nem akarom megtudni az igazságot kettőnkről. Olyan jó abban a kellemes tudatban létezni, hogy titokban imádsz. Az a millió kétértelmű üzenet, amit küldözgetsz nekem. Lassan húsz éve már. Éjszaka főként. Sokszor csak egy szó. Jobb esetben egy egész mondat. Talán egy kép. Hogy tudjam, nem felejtettél el, még mindig gondolsz rám. 

Téged ugyan nem izgat, hogy én egy-egy ilyen üzenet után órákon keresztül forgolódom álmatlanul. Rád gondolok, ránk és a sok mi lett volna, ha szitura.

Mi lett volna, ha igent mondok neked azon éjszakán, amikor táncra kértél? Azon a decemberi, csudahavas éjszakán. Ha nem menekülök el előled, és az érzéseim elől. Hihetetlen, de már ott, abban a külvárosi buszmegállóban fagyoskodva is tudtam: ez a döntés egy életre szól. 

haragsprint

És mi lett volna, ha azon a másik éjszakán még egyszer oda merek menni hozzád, és olyan erővel arcon csókollak, mint pár perccel korábban. Vagy nem arcon. Áh, hagyjuk, egy üveg bor csak ennyihez volt elég.

Emlékszel? Egy éjszakai csetelésünk alkalmával megpróbáltam kibogozni, mi van közöttünk. Tisztázni akartam egyszer s mindenkorra. Hangosan gondolkoztam egészen pontosan. Te leintettél: ne mondjuk ki, nehogy elmúljon. Neked lett igazad, nem múlt el soha. Mert nem is mondtuk ki.

Vajon te is annyit gondolsz rám, mint amennyit én rád? Vajon te is nézegetsz rólam fényképeket az éj leple alatt? És te is írsz nekem kilométeres leveleket, amiket aztán nem küldesz el soha? Nemrég az az őrült kényszerképzetem támadt, hogy te valamiképpen hozzáférsz az éjszakai prózámhoz. Hirtelen lobbant haragomban kitöröltem az összeset. Nem szeretném, ha belerondítanál a plátói rajongásomba.

haragsprint

Valami azt súgja, hogy nem fogsz. Te ennél egy sokkal racionálisabb ember vagy. Különben nem tartanál ott, ahol. Úristen, mennyire felnézek Rád. Ahová eljutottál, amit elértél, akiket ismersz és akik téged elismernek. Iszonyatosan tisztellek, és nagyon, de nagyon sokat adok a véleményedre. Te, mintha csak tudnád, roppant szűkmarkúan osztogatod a dicséreted. Te, az örök cinikus. Pedig szomjazom az elismerésedet nagyon. Ami rémületesen ritkán talál meg. Naná, nehogy elmúljon a varázsa. Ennek is.

Tudod, velünk igazából az a baj, hogy végtelenül kiegyenlítetlenek az erőviszonyok. Én teljes erőből rajongok érted, te viszont épp, hogy csak megtűrsz engem. Én írok neked valami igazán személyeset, kitárulkozom előtted, te jó esetben odalöksz egyetlen szót. Egy koncot, hadd rágódjak rajta. Rossz esetben egyáltalán nem válaszolsz, egyszerűen tudomást sem veszel rólam.

Ilyenkor nagyon haragszom. Például, amikor arra az édes kis videóra nem reagáltál. Pedig direkt neked készítettem, és szívhez szóló bevezetőt is fabrikáltam hozzá. Tudnod kell, akkor annyira bepipultam, hogy egyetlen jól irányzott mozdulattal letöröltem a cset-appot a telefonomról. Úgy kellett kikönyörögnöm a férjemtől, hogy telepítse újra. Szerinted elhitte, hogy magától szívódott fel az alkalmazás?

haragsprint

No, a haragom persze hamar elpárolog, nem vagyok én sértődékeny típus. Meg büszkeség sincs bennem egy szál se. Akkor is újra felvettem veled a beszélgetés fonalát. Ha te egy rocksztár lennél, én lennék az a nagyon elszánt groupie, akit, ha kidobsz a turnébuszod ajtaján, visszamászik az ablakon. Mint az a tupírozott hajú szerencsétlen kiscsaj a Szombat esti lázban, aki hűséges kiskutyaként követte John Travolta-t, ő pedig hálából időnként belerúgott.

A való életben nagyon ritkán találkozunk. Nagyon, de nagyon ritkán. Akkor is csak társaságban, ehhez valami miatt ragaszkodsz. Nem akarsz közel kerülni hozzám, sem az igazsághoz. Azt azért mindig kibulizom, hogy én ülhessek melletted. Pedig vannak jelentkezők. Nem tudom, feltűnt-e már neked, hogy az összes barátod közül én tudom rólad a legtöbbet. Ha megemlíted valamelyik egzotikus utadat, én még azt is vágom, milyen ruhában voltál a fotókon. Ilyen jó a memóriám, vagy ennyire fontos vagy nekem? Rád bízom, döntsd el magad.

Egyáltalán, mi a francot eszek én rajtad? Random török pasi az utcán jobban néz ki nálad, már bocs. Igen, csak vele nincsenek közös emlékeink. Ő nem hitette el velem soha, hogy több vagyok, más vagyok, jobb vagyok, s ezáltal érdemes egy férfi megkülönböztetett figyelmére. 

haragsprint

Nemrég megkérdezte tőlem valaki, miért nem téged választottalak. Ez őszintén meglepett. Volt nekem valaha is választási lehetőségem? Tudod, sokat gondolok arra az éjszakára. Ott ültünk szorosan egymás mellett, rajtunk kívül a kollégiumi szobában senki, de még az emeleten sem, lévén hétvége. Én akkor arra vártam, hogy na, majd most. Most mindjárt megtörténik, amire már évek óta vágyok. Helyette te kérdeztél valamit. Valamit, ami abban a helyzetben olyan végtelenül kiábrándító volt, hogy a mai napig nem tértem napirendre felette. Egy napon majd nevetni is tudok rajta. Talán.

Szóval nem, nekem soha nem volt választási lehetőségem. Ez eleve elrendeltetett. Mint ahogy az is, hogy csak minden szökőévben látlak életnagyságban. Tudod, mi a legborzalmasabb a találkozásunkban? Az, hogy soha semmi lényeges nem hangzik el közöttünk. Rébuszokban beszélünk, többnyire semleges témákról. Ilyenkor haragomban legszívesebben ököllel ütném a mellkasodat és torkom szakadtából üvölteném a füledbe: mi ez itt közöttünk? Miért nem tudjuk meg soha? Ki vagyok én neked? Az elveszett ikertestvéred? A vadóc szeretőd? A lelki társad? Vallj már színt te állat!

Persze a valóságban semmi ilyesmit nem csinálok. Caramellel dúdolom, hogy

a pillanat, ami sokat ér, némán múlik el,

egy ölelés épp elég, ha búcsúzni kell.

Ja igen, a búcsú. Ahogy távolodok tőled a mozgólépcsőn, és hirtelen az a kényszerképzetem támad, hogy rohansz utánam. Mert még mondani akarsz valamit. Mindig hátrafordulok. De te soha nem vagy ott. snap újra felkeresem a találkozásunk helyét és céltalanul bolyongok a környéken. Szentül hiszem, hogy mindjárt felbukkansz a sarkon, minden szembe jövő férfiban téged látlak. Aztán valamikor este, a megőrüléstől való félelmem haza kerget. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak ne találkoztunk volna. Soha, egyáltalán. 

haragsprint

Ezután haragomban elvonóra küldöm magam. Se fotónézegetés, se levélírás, se cset, se semmi. Azt is tilos nézegetnem, online vagy-e éppen. Akár hetekig is bírom nélküled. És akkor egyszer csak, a semmiből rám írsz. Gondolkodás nélkül válaszolok. Mert az írás a mi igazi műfajunk, a frappáns válaszok mindig és mindenkor. 

Fekszem az ágyon, és helyetted a telefonomat szorítom magamhoz hevesen. Nem hiszem el, hogy ezt teszi velem egy fantom. Marcangol a harag, amiért megint beengedtelek az elmémbe. Hiszen te a valóságban nem is létezel. Úgy biztosan nem, ahogyan bennem élsz. Tetszés szerint adok hozzád és veszek el belőled. A rossz tulajdonságaidról például egyáltalán nem veszek tudomást. Miért is vennék, hiszen a virtuális térben annak látlak, akinek látni akarlak. Szerintem nekem te vagy a képzeletbeli barátom. Aki néha rám ír. Jellemzően éjszaka.

Nem érdekel, mit gondolsz, nem érdekel mit hiszel, mit tudsz és mit érzel. Lényeg, hogy ne múljon el ez a dolog kettőnk között soha. Soha. Akármennyire is haragszom miatta. Nem, nem rád. Magamra. Ezért az olthatatlan rajongásomért irántad.

Tudtad, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak?

Fotók: pixabay.com

0 Tovább

Ők rottyantanak, mi meg becsinálunk a nevetéstől

Imádod az altesti humort, ráadásul perverz élvezettel bámulod mások vergődését? Akkor ezeket a filmeket, de főleg bizonyos jeleneteiket ki ne hagyd! Zsebkendőket (esetleg szolidarításból egy guriga WC-papírt) előkészíteni!

nagydologsprint

Macskajaj: Dadan meg a liba esete

Kusturica tenyérbemászó képű főgonoszának már az első pillanattól fogva valami borzalmas bűnhődést kívánunk. Érezzük, hogy el fog jönni az igazság pillanata. Csak azt nem tudjuk, mikor s hogyan. Egy szétfűrészelt deszkájú budi kell a végzethez és a katarzishoz. Ja, meg egy kis hashajtó. Dadan pokoljárását az első gyomorgörcstől a teljes megmerítkezésen át egészen a kultikus libás-törlős jelenetig 0:28-tól szurkolhatod végig:

Dumb és Dumber: A bosszú mindig édes

A felállás ugyanaz mint az előbb: a bosszúszomjas egyik hashajtót kever a másik italába. Itt viszont van még egy súlyosbító tényező: az a bizonyos másik éppen randevúra igyekszik élete nagy szerelmével. Bátran kijelenthetjük, minden első randizó rémálma válik kegyetlen valósággá az alábbi jelenetben (0:26-tól), amikor is NEM MŰKÖDIK a vendégségben telepakolt WC:

Derült égből Polly: Most jött a nagy hír, nincs WC papír!

Ben Stiller, aki amúgyis az altesti poénok nagyágyúja, talán még élvezte is azt a jelenetet, amikor az éppen meghódítandó Jennifer Aniston patikahangulatú WC-jén jön rá a szapora. Hát igen, érzékeny-bél-szindrómával kerüljük az egzotikus kaját, nemde? Azért a méregdrága luffa-szivacsért igazán kár volt (de legalább a vadászgörény megúszta az átlényegülést):

Szex és New York: Csak óvatosan a csapvízzel!

No, de nem csak a férfiak kerülhetnek ám kínos helyzetbe. A mindig pedáns, kissé prűd és a gyomorrontástól pánikszerűen rettegő Charlotte egyetlen korty mexikói csapvíz miatt szeretne igen sürgősen WC-közelbe jutni! Hogy annak az átkozott takarítónak is pont most kell szorgoskodnia! Carrie-vel együtt mi is nevessünk egy jót a komfortzónáját bőven elhagyó primadonnán (1:01-től):

Hadd búcsúzzak most gyerekkorom legmélyebb értelmű verssorával:

Jönnek a legyek, na én innen megyek!

nagydologsprint

0 Tovább

Te tudod, kinek mi a munkája az Üvegtigrisben?

Mert az csak a látszat, hogy hat léhűtő semmirekellő hétköznapjaival, no meg Szabó Erika emlékezetes hátsójával tömtek ki három filmet. Igenis, mindenkinek megvan benne a becsületes foglalkozása és kenyérkereseti forrása. Csak ez nem mindenkinél egyértelmű első ránézésre. Esetleg másodikra sem. Most lerántom a leplet!

munkasprint

(Nem Lala!) Lali

Aha! Te most kapásból rávágod: büfés! Csak azért, mert séróból vágja a jus bifus-t, vagyis a büfés jogát? Ha ilyen egyszerű lenne! Igen, most - ideiglenesen - büfés, de igazából mi? A hivatása, nem a munkája! Senkit ne tévesszen meg a tény, hogy az enyhén beszédhibás, de deréktól lefelé vélhetően kiváló adottságokkal rendelkező cuciológus kislánynak azt vallotta: ő soha nem akart úgy semmit. Valahogy úgy mindig csak volt, gondolta, lesz valahogy. És hát aztán...lett is. Amúgy ez az egyetlen jelenet a trilógia során, amelyben Csoki és Gaben megilletődve maguk elé bámulnak:

Ugye, ugye! Egyszer próbálkozott! Ott a kanyarban! Odébbállt a Tigrissel! De kitört a kereke...aztán... És ezzel véget is ért a vágyakozás a jobb élet után.

De milyen volt Lali, mielőtt még megtörte volna az élet? Kiderül abból a jelenetből, amelyben a volt feleség kissé önhatalmúlag elvégzi a vagyonmegosztást, alig félreérthető utalást tesz arra, hogy Sanyi is megvolt neki, valamint az izzadós-öltönyös új pasiját is bemutatja (akit a világért ne tibizz le, b@meg):

Na, megmondtam, nem? Neki is voltak tervei! Egy füles fotelben szeretett volna megöregedni! Csak gyaníthatjuk, hogy mik lehettek azok a füstbe ment tervek, annyi bizonyos, hogy Lali önmaga választotta ezt a számkivetett életformát. Erről Gaben egyik elszólásából értesülünk: neked ez nem a szégyened! Neked ez a lázadásod!

Lázadás gyanánt élete végéig húzogathatja a strigulákat a lakókocsijában, tökre Impala nélkül, és sanszos, hogy Kokóval már a büdös életben nem fog találkozni.

De egy cseppet se sajnáljuk, hiszen ott van mellette

Sanyi

Szintén a csupasz dombú kutatónős jelenetből világlik ki, hogy Sanyi már évtizedek óta a hínáros tó partjának biodíszlete, és az lesz majd tíz év múlva is, ha minden igaz. A családnevéből csak sejthetjük, hogy híres uralkodó dinasztia leszármazottja lehet, és az egyetlen reménye, hogy újra királyság lesz Magyaroroszág államformája. Erre az esetre meg is van a maga B-verziója:

Ha ez mégsem jönne be, még mindig keresheti a kenyerét futóbajnokként, esetleg operatőrként, hiszen kiváló a dramaturgiai érzéke, bár néha picit önközpontú:

Addig is, amíg nem indul be a filmes karrierje, bármikor el tudja látni Lali munkáját, tehát nyugodtan tekinthetünk úgy rá, mint vize-büfésre (akire feltehetően szintén vonatkozik a jus bifus) :

Ha pedig Sanyi került az ország trónjára, Lali akkor sem marad egyedül, hiszen mindig ott lesz neki támaszként a wannabe unokatestvére

Róka

Aki egy igazi vállalkozó szellem (majdnem mint Frici, de ezt a poént most csak az olvasók nagyon kis hányada érti, úgyhogy nem spilázom). A kisstílű dílerkedés csúcsjelenetében (amely az én olvasatomban nettó tisztelgés Kusturica előtt, a baltás WC-szétverés mellett, persze) rögtön levágja a néző, micsoda rémes alakokkal kénytelen szegény Rókuci napi szinten érintkezni:

De legalább tisztelik. Úgyhogy vele igazán nem lehet akárhogy beszélni. Különben is, nem a papagáj- és aranyhalkereskedés a főprofilja, és nem is a vasra szakosodott igazából. Vannak neki nemzetközi kuncsaftjai is, kérem szépen! Mongolok! Akiket bármikor át lehet verni néhány köteg kamu ötezressel! S itt jön a képbe, micsoda multitalentum a mi vörös bundájú barátunk. Bármikor lebonyolít néhány határidős valutaalapú ügyletet:

De a Führer-t nem tudja megvezetni még ő sem!

Nem baj, marad a belföldi gyümölcspiacon. Magnélküli, mézédes dinnyét is tud szerezni nagy tételben, potom áron (feltéve, ha Lali fizeti a fuvardíjat...de legalábbis a felét):

Én Rókában azt becsülöm igazán, hogy a legreménytelenebb helyzetekben is feltalálja magát, számára nincs olyan szitu, amelyben elveszítené a derűlátását. Ha lenne egy nagyobb tétel fej nélküli malackám, az értékesítésükkel csakis őt bíznám meg (ebben a jelenetben egyébként annyira aranyosan mondja: Disney-s!):

De, ha az összes üzleti próbálkozása kudarcba fulladna is, még mindig elmehet fodrászversenyekre modellnek, a legemlékezetesebb frizurát éppen ebben a jelenetben varázsolták a fejére:

Az igazán menő üzletember pozíciója már amúgyis foglalt, hiszen ő

Gaben

Óriási tévedés, hogy ő csak egy sima autónepper lenne! Bármikor szerez olcsósított ruházati cikkeket, igaz, időnként őt is átvágják a palánkon:

Na jó, lássuk be, mégiscsak az autóeladáshoz ért a legjobban, ahhoz van zsigeri érzéke. Olyan profi marketingszöveget tud lenyomni akár neked is, hogy azonnal elzálogosítod a házadat egy amerikai csodajárgány - és a boldog tök - reményében:

De, ha egyszer besokallnál az Impala morajlásától, és igazi zenei élményre vágysz, ne sokat keresgélj, hiszen már közeleg

Cingi

Az első részben még szaxizik, a második részben – ismeretlen okokból – áttér a tubára. Muzikalitását csupán egyetlen jelenet erejéig csillogtatja meg, az viszont maradandó sérüléseket okoz a hallójáratainkban:

Igazad van, ő egy kissé egysíkú figura. No, de nem is lehet mindenki annyira sokoldalú mint

Csoki

Mondjuk ki: Herman Ottó forog a sírjában, hiszen igazából Csokkancs az utolsó magyar polihisztor. A motoros-lövöldözős színrelépésben egészen elképesztő mélységek és magasságok tárulnak fel a lelkéből, az a monológ felér egy ars poetica-val:

Ráadásul nyelvzseni, még ha ezt a chicano-k nem is hajlandóak elismerni. Pedig csak ő tudja megmondani, mi a latin laver korrekt magyar fordítása. És még az indogermán nyelveket is bírja:

De a tisztes polgári foglalkozását egészen a harmadik részig homály fedi. Egy drámai jelenet csúcspontján vallja be, hogy igazából postás:

Mondom én, hogy zseni, hiszen még az outsourcing-hoz is kiválóan ért: a leveleket az anyja hordja ki!

De igazából ő sem több, mint egy elkallódott tehetség. Képzőművészi hajlamairól abból a jelenetből szerzünk tudomást, amely valójában a teljes Üvegtigris széria - de főleg az egyes szereplők - kvintesszenciája (ezt én mindig is így éreztem, de nemrég Lali bevallotta egy interjúban, hogy ő is eképpen látja):

0 Tovább

5 biztos jel, hogy beleőrültél a blogolásba

Blogolni, sprintelni, véleményt formálni vagy csak úgy írogatni a magad gyönyörűségére igazán boldogságos érzés. Kivéve, ha átcsap az egész megszállottságba, kattintás- és munkamániába. A következő jelek bármelyikénél kezdj el gyanakodni!

1. A sprintről már rég nem Usain Bolt jut eszedbe, hanem a kőkemény munka, és reménykedsz, hogy egyszer arra ébredsz, hogy egy vagyont fizetnek egyetlen bejegyzésedért. Aztán jön a pofon és lepereg előtted életed filmje...dehát feladni akkor sem divat!

munkasprint

2. Naponta egymilliószor kattintasz az Origo.hu-ra, s tekersz le csontra az aljára, hogy kinyisd a reblogot és megnézd, vajon kirakták-e! No nem ám a Rubik-kockát! A bejegyzésedet. Ha nem, az rossz.

3. De ha igen, az még rosszabb (nyomsz egy screenshot-ot, legyen mit mutogatni az unokáknak). Mert innentől már csak egy dolog számít. A statisztika. Pörög? Az már félsiker. De mennyire? És hányan osztják Face-en? Komment érkezett már? Igen. Anyázó? Mámor!

4. Eddig jó. De meddig van kint? Összeesküvési elméleteket gyártasz arról, milyen időközönként frissül a reblog címlapja - eddig minden jel arra mutat, hogy mindig óra negyvenötkor megy kávézni a szerkesztő. Kétségbeesetten figyeled, hogyan csúszik fentről-középről a perifériára majd azon is túlra a posztod...s válik az enyészetté, örökre.

munkasprint

5. Persze, a legszebb az, amikor megírod életed bejegyzését, hajnali egykor egy rossz mozdulattól elszáll, de te újraírod emlékezetből a telefonodba, onnan persze nem tudod áttelepíteni a gépre, tehát újra bepötyögöd, és képezed és tisztázod és élesíted. És vársz. És semmi. Se címlap, se olvasó, se hírnév, se örökélet. És akkor a 15. napon kiderül, hogy baromira te nyerted a Sprintet.

Szerintem a következő téma legyen az, hogy MEGLEPETÉS!

0 Tovább
«
123

Médiamunkás

blogavatar

Megnézem. Elolvasom. Átélem. Megírom.

Utolsó kommentek