Pucér jócsajokkal még az állatvédelem is szexi!

Ha el akarod tántorítani a nőket (khm...férfiakat) a bundavásárlástól, két lehetőséged van.

Az egyik, hogy megnyúzott állatok véres tetemeinek képeivel sokkolod őket. Sanszos, hogy sokan fognak beszélni a dologról, de egyáltalán nem biztos, hogy célba is érsz vele. Hiszen a vágóhidakról is hány meg hány felvétel készült már, mégis eszünk húst. Egyszerűen az agyunk képtelen a gyönyörűen, esztétikusan lefóliázott hússzeletekről az elgázosított disznótetemekre asszociálni. Ugyanígy egy csodálatosan fényes és selymes tapintású bunda felpróbálásakor sem a szűk ketrecben kínlódó nercek szomorú életén fogunk busongani.

Nem véletlen, hogy az állatvédelemben vérprofi, amerikai székhelyű PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) egy másik módszerhez folyamodott. Bizony, ők is hittek abban a régi marketing-alapvetésben, hogy sex sells...vagyis egy kis pucérkodással bármit el lehet adni, még az amúgy tömegeket kevéssé megmozgató állatvédelmet is.

A 37 éve létező, amerikai székhelyű állatvédő szervezet 1991-ben döntött úgy, hogy megreformálja a divatvilágot és diszkvalifikálja a bundát a kifutókról. Meg úgy általában a luxusfeleségek gardróbjából.

A lavinát az azóta már világhírűvé vált „I'd rather go naked, than wear a fur” (magyarul kb.: inkább meztelenül járok, mintsem bundát viseljek) kampányuk indította el. A közvélekedéssel ellentétben az első plakáton még nem Naomi Campbell kendőzetlen bájait tárták a nagyérdemű elé, hanem egy nálunk viszonylag kevéssé ismert, ám a tengerentúlon óriási közkedveltségnek örvendő pop-punk lánycsapat tagjai dobták le a textilt. Ők a The Go-Go's, és azt kell mondjam, a későbbi plakátokhoz képest még eléggé visszafogottan, csaknem teljes takarásban pózoltak:


allatsprint

A felfoghatatlanul prűd Újvilágban ez is bőven elég volt ahhoz, hogy az állatvédők kiverjék a hisztométert. Vagyis mindenki a kampányról beszélt. Persze, ők nem elégedtek meg ennyivel, az aktivistáik újra és újra megzavarták Oscar de la Renta bundákat népszerűsítő divatbemutatóit. (Azt már egy évvel korábban elérték az amerikai Szerencsekerék című műsornál, hogy nyereményként ne osztogassanak bundákat. Jó, mi? Kár, hogy abban az akcióban nem volt egy deka meztelen nő sem, így nem emlékszik már rá a kutya sem.)

De az igazi ősrobbanás akkor következett be, amikor 1992-ben a meztelen csajos-bundamentes kampányhoz levetkőzött Christy Turlington. Na most akármennyire is vagyok én egyidős a PETA-val, ez a név így elsőre nekem se mondott semmit. Pedig a '90-es évek elején tagja volt annak a bizonyos ötösfogatnak (Claudia Schiffer, Cindy Crawford, Naomi Campbell és Linda Evangelista mellett), akik egyszer s mindenkorra kisajátították magunknak a szupermodell meghatározást.

Szerintem a kép alapján mindjárt ráismersz:

allatsprint

Az a lényeg, hogy amikor megjelent ez az óriásplakát a Los Angeles-i Sunset Strip-en, akkor a média gyakorlatilag az őrületig hájpolta a kezdeményezést.

Még ugyanebben az évben PETA-aktivisták rohamozták meg a Vogue magazin párizsi és New York-i irodáját (előbbit művérrel bekent bundában!) és követelték a bundák népszerűsítésének azonnali berekesztését.

Ez mind oké, de hol marad már egy kis meztelenség? Nyugi, lesz az is! A lelkük mélyén nagyon is naturista elveket valló német és holland aktivistákat nem kellett sokáig győzködni. Amsterdamban és Bonnban a csajok csupán egy-egy mikulássapkát viselve grasszáltak a belvárosban és fennen hirdették: inkább meztelenül járok, mintsem...de ezt már tudjuk.

Na most itt a képen pont egy másik állatvédő szervezet másik tüntetése látható, de az összhatás valami hasonló lehetett:

allatsprintAztán csak felvirradt 1994-ben az a szép nap, amikor nem kevesebb, mint öt szupermodell állt gátlásoktól mentesen a kamera elé. És igen, ez az az ikonikus felvétel, amin már Naomi Campbell is szerepelt (apró szépséghiba: ez utóbbi modell pár év múlva bundát viselt egy divatbemutatón...):

allatsprintMég ugyanebben az évben történt, hogy a PETA aktivistái megrohamozták a Calvin Klein divatcég New York-i irodáját. No, és nem hiába: csupán egyetlen hónappal később a divatguru bejelentette, nem használ több bundát a ruháihoz.

No lám, mire jó egy kis nudizás? Térdre lehet vele kényszeríteni a divatipart! És hol van még a vége!

1996-ban például Karl Lagerfeld volt soron, az ő bunda divatbemutatóját tették tönkre a PETA aktivistái, méghozzá nem kisebb híresség, mint Nina Hagen rocksztár vezényletével (arról nem szól a fáma, volt-e náluk 99 Luftballon).

1998-ban pedig az állatbarát Baywatch-rajongók örvendezhettek, amikor is végre valahára létrejött az együttműködés a PETA és Pamela Anderson között. Az alábbi plakát kb. azt kéri, hogy mondj nemet a bundára (de ide a rozsdás bökőt, hogy senki nem a szöveget nézi):

allatsprintA Casablanca-rajongók figyelmébe ajánlom, hogy this was the beginning of a beautiful friendship, vagyis immáron húsz éve ápol szoros barátságot a kaliforniai kebelcsoda az állatvédőkkel. Alkottak is közösen számos csodás plakátot, ezen például egy szál salátában szólít fel bennünket az isteni Pam, hogy legyünk vegetáriánusok:

allatsprintDe az a plakát is nagyon emlékezetes, amin Pamela nem tud lezuhanyozni, mert az ország vízkészletének felét a tejtermelés és a húsipar emészti fel (ja, egyben nettó tisztelgés Hitchcock remekműve előtt):

allatsprint

Ki az a szívtelen, aki ezek után nem tér át azonnal a veganizmusra?

A következő igazán bombasztikus pucér csajos – bundaellenes plakátra 2002-ig kellett várni, de megérte. Az akkor éppen Hollywood új üdvöskéjének kikiáltott Dominique Swain maxolta ki a „rosszul viselkedtem órán, ezért le kell írnom százszor” alapvető szexfantáziát, méghozzá emígyen:

allatsprintAzt meg már ugye, nem is kell lefordítanom, hogy mit ír a táblára? (Az rossz megoldás, hogy nem szólalok meg jelentkezés nélkül.)

Közben a PETA aktivistái sem tétlenkedtek, számos nagynevű divatdiktátor bemutatóját zavarták meg, egyre nagyobb sikerrel. A 2000-es évek végére szitokszó lett a magukra valamit is adó celebritások számára a bunda, Sarah Jessica Parker például nem győzte hangsúlyozni, hogy Carrie-vel ellentétben soha nem viselné magán más élőlények szőrét. Még maga Gisele Bündchen is hamut szórt a fejére egy korábbi munkája miatt, amikor is bundát mutatott be a divat szerelmeseinek.

No, de lássuk, melyik híresség vetkőzött még a hatékony állatvédelem érdekében?

Nekem az a név, hogy Karina Smirnoff nem sokat mond ugyan (ukrán származású amerikai táncbajnok egyébként), de azért ez a plakát eléggé ütősre sikeredett:

allatsprint

Természetesen a Kardashian-klán sem maradhatott ki a jóból, az állatvédőket a celebhírekben kissé háttárbe szorult Khloe mozgósítja, a kevesebb több elv alapján megalkotott ruházatában:

allatsprintA tökéletes domborulatú hátsóját állította egy jó ügy szolgálatába Eva Mendes is, ettől azonnal láncfűrésszel esek neki az összes itthon található bundámnak:

allatsprint

Természetesen az örök lázadó Pink is csatasorba állt, a PETA legfrissebb kampányfotóján a pop-rock sztár mosolyog kissé fázósan-szégyenlősen:

allatsprint

Huh! Nincs is hálátlanabb feladat annál, mint pucér jónők fotóiról összegzést írni, így most én is eltekintek tőle. Annyi bizonyos, hogy a PETA botrányosan jól végezte a dolgát, a meztelen plakátjain szerepelni ma már kiváltság, bundát hordani pedig hót ciki.

Még több infót az állatvédelemről (meg egy rakat cicis nénit) itt találsz:

peta.org

https://www.peta.de/geschichte-unserer-anti-pelz-kampagnen

http://stylecaster.com/celebrities-who-got-naked-for-peta-ads/

https://www.peta.org/videos/id-rather-go-naked-than-wear-fur/

Képek forrása: peta.org, businessinsider.com.au,

rheinholdkassen.wordpress.com, dazeddigital.com,

adsoftheworld.com, stylecaster.com,

itsfluffy.wordpress.com, channel24.co.za, vip.de
 

0 Tovább

Állatkert = állatkínzás, értem?!

Hello Mindenkinek,

Panda Géza vagyok, a Médiamunkás vendégbloggere. Úgy tudom, ez az utolsó alkalmam elmondani az igazságot az állatkertekről. Akkor vágjunk is bele!

allatsprintTe nyilván azt hiszed, nekem nagyon jó dolgom van az állatkertben. No, nem Budapesten, de mondjuk Bécsben vagy Berlinben. Csak üldögélek naphosszat abban a nagy műgonddal kialakított kifutómban és tömöm a fejemet bambusszal. A világon semmire sincsen gondom, nyammogás közben el is szundíthatok akár. A látogatók nem várnak tőlem nagy truvájt, nekik az is gyönyörűséges látvány, ahogy én táplálkozom. Óh, a kis tündibündi plüssmaci, jujj, de cuki! Jobb is itt nekem, mint abban a csúnya őserdőben.

Na, én nem ismerem ugyan Grétsy tanárurat, de azért itt álljunk meg egy szóra! Mert pont ez az, amivel ti, emberek meg szoktátok indokolni az állatkertek létét! A fajvédelem! Hogy mennyit tesznek a veszélyeztetett ill. kihalás szélén álló fajták fennmaradásáért ezek a műintézmények! Tudod mennyit? Csak egy adat a sok közül:

Egy átlagos állatkert kiadásainak mindösszesen 3 %-át költi olyan fajvédelmi projektekre, amelyek az állatok természetes élőhelyén valósulnak meg.

Az tudod mennyi? Kb. mint halottnak a csók. Ezért kár fenntartani egy egész állatkertet. Vagy legalábbis az állatkert létét ne azzal indokoljuk már, hogy milyen jól védik a budapesti látogatók a kínai bambuszerdőket!

Amúgy mondjak valamit? Ha az állatkertek fenntartásához szükséges állami támogatást közvetlenül az oly sokat hangoztatott fajvédelemre költenék, méghozzá az állatok eredeti lakóhelyén, milliószor látványosabb eredményt lehetne elérni. Csak egy példa a tigrisek világából: a fajvédelem szempontjából sokkal hatékonyabb lenne, ha az állatkerti szaporítás helyett az őserdei vadőröket támogatnák, akik meg tudnák védeni a vadon élő példányokat!

allatsprintNa, de maradjunk nálam, azaz a pandáknál! Szokás azzal védeni az állatkerteket, hogy dehát ott tudják szaporítani a legjobban a veszélyeztetett fajtákat! Na, akkor most padlót fogsz fogni!

Eddig kb. 400 panda született fogságban, abból ötöt engedtek szabadon a vadonban és mindösszesen három maradt életben!

Csodálatos érzés belegondolni, hogy milliókat költenek arra, hogy újra sok-sok aranyos kis pandamaci népesítse be Ázsia erdeit. Arra viszont nem ügyelnek, hogy ne pusztítsák folyamatosan az életterünket (erdőirtás, környezetszennyezés, stb.). Az állatkerti fajvédelmi program egy mondvacsinált dolog, hát értsétek már meg! A fogságban született oroszlánokat, elefántokat például soha az életben nem tudják szabadon engedni, mivel a vadonban egyszerűen életképtelenek!

Még az északi szélesszájú orrszarvút sem sikerült megmenteni, mindösszesen három példány él belőlük az egész világon!

Fogd már fel, hogy az állatkertek mást sem tesznek, mint megpróbálják megetetni veled, hogy ők baromi sokat tesznek a fajvédelemért. Sőt, azt a látszatot keltik, hogy a tudomány képes legyőzni az emberek által véghezvitt környezeti pusztítást. Hát nem. Az a baj, hogy ezzel pont arra nem derül fény, hogyan lehetne igazán hatékonyan védeni az állatokat (és nem, nem az állatkerti belépővel).

Eleve, az állatkerti állatok több, mint 90%-a a természetes élőhelyén tök nyugiban él, nem veszélyeztetett, szóval miről beszélünk?

Ennyit a parasztvakításról. De miért is koptatom itt a számat ahelyett, hogy nyugiban rágcsálnám a bambuszvacsorámat? Hát csak azért, mert szerintem a világ összes állatkertjét be kell zárni, méghozzá most! Miért? Mert azok bőven nem az állatok védelméről, sokkal inkább az emberek szórakoztatásáról szólnak. Ha van benned egy cseppnyi jóérzés is, könnyen beláthatod, mennyire szörnyű bezárva tartani az intelligens, érző lényeket! Vagyis bennünket, állatokat!

Ja, te most arra kérsz, bizonyítsam be, hogy az állatok szenvednek az állatkertben? Parancsolj, néhány tény:

Az elefántok fogságban csak fele annyi ideig élnek, mint szabadon.

Bizony, jól olvasod! A kutatók szerint ennek az oka főként a stresszben és az elhízásban keresendő. Apropó elhízás! Az amerikai állatkertekben élő afrikai elefántok 40%-a túlsúlyos. Haha, köhög a bolha! Dehát egy kis úszógumi az normális az elefántoknál, nem? Nagyon nem.

allatsprintRáadásul a kövér elefántok sokkal kevésbé szaporodnak, mint az egészséges súlyú társaik (fajvédelem, hello!). Ja, és az megvan, hogy az állatkerti elefántok sokszor kapnak ízületi gyulladást, mert betonaljzaton tartják őket és nincs lehetőségük eleget mozogni? Ez most már mindig jusson eszedbe, ha egy elefántot látsz egyik lábáról a másikra állni! Muris, mi? Hát baromira fáj neki!

A fogságban élő ragadozók 80 %-a abnormálisan viselkedik.

Ugye, milyen félelmetes, amint a tigris fel s alá járkál a kerítés előtt és csóválja a fejét? Még jó, hogy ott van közöttetek a rács! Na, jobb, ha tőlem tudod, hogy ha nem lenne köztetek korlát, vagyis, ha nem lenne bezárva csórikám, nem viselkedne így. A szabadon élő példányoknál ugyanis még nem látták ezt a mozgást. A kutatók szerint nagyon valószínű, hogy ez a magatartás lelki sérülésre vezethető vissza. Marha jól hangzik, nem?

A legtöbb állat állatkerti lakhelye megközelítőleg sem hasonlít a természetes élőhelyére.

Csak annyit mondok: műfű, műfa, műföld, alatta beton. Ennek megfelelően sok állat lesz félénk vagy esik depresszióba. Persze, ti, emberek, erre is találtatok megoldást. Vagyis:

Titokban szinte minden állatkertben adtak már az állatoknak antidepresszánst.

A kilencvenes években élt a New York-i Central Parkban nekem egy jó haverom, Gus, a jegesmedve. Na, ő például nem olyan lustán napon döglődő példány volt, mint a legtöbb fehérbundás fajtársa Nyíregyházán. Naponta akár 12 órát is úszott a medencéjében, fáradhatatlanul követte a gyerekeket az üvegfalon keresztül.

allatsprintNem magától váltott ilyen mérgezett egér üzemmódba, Prozac-ot adtak rendszeresen a szerencsétlennek... De már olyan pingvinekről is hallottam, akik bestresszeltek valami nagy vihartól és csak gyógyszerektől nyugodtak meg. Fogságban születtek, nyilván.

A szegény állatokat tetszés szerint cserélgetik az állatkertek.

Szintén a már említett fajvédelemmel magyarázzák a nagyokosok, miért kell némelyik állatot elmozdítani a jól megszokott lakóhelyéről. Volt például egy szegény hímgorilla, amelyik nagy nőcsábász hírében állt, meg elég pöpec volt a génállománya is, úgy hiszem. Na, őt például bekommandírozták egy nőstényhez egy tök másik állatkertbe. Ahogy megérkezett az új helyre, a régiek azonnal bántalmazni kezdték, majd pedig kiközösítették. Ennek az lett az eredménye, hogy a korábbi alfahím depresszióba esett és búcsút inthetett a testsúlya egyharmadának. Mondanom sem kell, az lett a sztori vége, hogy visszavitték a régi helyére. No, nem szeretetből. Felhizlalták és máris vitték egy harmadik helyre Casanova-t játszani...

Más állatoknak viszont maradniuk kell, akár tetszik, akár nem.

Na, megint egy depressziós jegesmedvéről lesz szó. Egészen pontosan Arturo-ról, aki az agentin Mendoza Zoo-ban lakik. Jól gondolod, bitang meleg van ott nyáron, bőven harminc fok felett tombol a hőmérséklet. Arturo meg – lévén a természetes közege az örök jég birodalma – kissé nehezen viseli a trópusi körülményeket, egészen pontosan naphosszat idegbetegen rohangál fel s alá. Már a teljes argentin politikai elit ringbe szállt, hogy más lakhelyre költöztessék szerencsétlen távoli rokonomat, de mit sem ér az egész aláírásgyűjtés, az igazgató hajthatatlan. Szerinte a jegesmedve már túl öreg, a maga 28 évével nem alkalmas a szállításra. Ja, és nyugtatót sem lehet adni neki, az meglehetősen kockázatos lenne. Nagyon úgy tűnik, hogy Arturo barátom nyomorult körülmények között tengetheti élete végnapjait...

Még a legjobb állatkerteknek sincs elég pénzük a tisztességes állattartásra.

Azért azt nem gondolnád, hogy pont az amerikai állatkertek zászlóshajójában, a Washington D.C.-ben található National Zoo-ban derült fény durva visszásságokra? Pedig igen. 2013-ban történt egy csomó meredek dolog (három állat meghalt, állatok támadtak emberekre, stb.), azok nyomán kezdtek el vizsgálódni. Kiderült, hogy ahol csak lehet, megszorítások történtek, így spórolni kellett a megfelelő táplálékon és a személyzeten. Például, ha gepárdot akarsz mutogatni egy állatkertben a nagyérdeműnek, kötelező alkalmazni mellé egy szakosodott biológust is.

allatsprintNa, ez a pozíció anyagi okokból évekig betöltetlen maradt, a munkát jól-rosszul az egyik állatgondozó látta el. Ja, és az ecsetfülű disznók is gyanúsan fogyni kezdtek, mert nem etették őket rendesen! Hát nem bicskanyitogató?

Némelyik állatnak nagyon speciális és kifejezetten drága étrendre van szüksége, amivel egy csomó állatkert nincs is igazán tisztában.

Na, figyu, most hazabeszélek. Itt vagyunk mi, pandák! Nekünk 16 azaz tizenhat különböző bambuszfajtára van szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, fene a kifinomult ízlelőbimbóinkat! Az amerikai San Diego Zoo-ban például külön kertépítő művészt alkalmaznak azért, hogy meglegyen az ottani haverjaim napi betevője.

No, de nem minden állatkerti állat ilyen szerencsés! A Cleveland Zoo-ban élő gorilláknak például nem tudták biztosítani a természetben előforduló táplálékukat, így egy nagyon speciális száraz eledelt fejlesztettek ki nekik, amely tartalmazta a megfelelő tápanyagokat és vitaminokat. Na, egy szép napon aztán kiderült, hogy ennek a műcuccnak tök magas volt a cukor- meg a keményítőtartalma, és a gorilláknak szívproblémáik támadtak, némelyik bele is halt a szívbetegségbe. Ekkor kezdték el őket fejes salátával és vitaminnal bőven feldúsított banánnal etetni.

Na, meggyőztelek már? Szerinted is zárjuk be az állatkerteket, ugye?

Jaj, tudom, most jön az, hogy dehát az állatkertben olyan sok érdekeset lehet tanulni az állatokról. Na, köszi, hogy említed! Elárulok egy nagy titkot!

Az emberek 86 %-a nem tanulni, hanem szórakozni megy az állatkertbe.

Bizonyítékot akarsz? Tessék! A Chicago-i Lincoln Park Zoo-ban pontosan megfigyelték a látogatókat, és bebizonyosodott, amit már úgyis mindenki tudott: az emberek lényegesen több időt töltöttek a majmok bámulásával, mint az ismertető szövegek olvasásával. Ráadásul a látogatók 78%-a nem bírt nyugton maradni és folyamatosan kopogtatta az üvegfalat, így kb. az őrületbe kergette szegény főemlősöket. Na, ennyit arról a marha nagy művelődésről...

Ja, és, ha még mindig nem voltam elég meggyőző ahhoz, hogy rituálisan elégesd az éves bérletedet az Állatkerti körúton...akkor jöjjön egy sokkoló adat így a végén:

Az európai állatkertekben évente 3-5000 egészséges, ám feleslegessé vált állatot ölnek meg.

Talán még emlékszel arra a 2014-es esetre, amikor a koppenhágai állatkertben kegyetlenül levágták a Marius nevű zsiráfot. Mivel az eset óriási felháborodást keltett, a hivatalos magyarázat sem váratott sokáig magára: kellett a hely más állatoknak.

allatsprintIgen, méghozzá új, cuki, aranyos kis állatfajoknak, amelyekkel még több látogatót lehet bevonzani. Ugyanebben az állatkertben egy hónappal később négy oroszlánt öltek meg, ugyancsak helyhiányra hivatkozva. Az eset kapcsán a világ más állatkertjei is kénytelenek voltak színt vallani, így kiderült: a tökre egészséges állatok legyilkolászása teljesen bevett gyakorlat. Hát a gyomrom is felfordul mérgemben!

No jó, de van-e olyan ország, amely tényleg meglépte az elképzelhetetlent és bezárta az állatkertjeit, az összeset?

Hát, majdnem. A Costa Rica-i környezetvédelmi miniszter 2013-ban jelentette be nagy csinnadrattával, hogy ők bizony bezárják az összes állatkertet, vagyis azt a kettőt, ami van (kis országról beszélünk kérlek szépen), illetve tökre állatmentes botanikus kertekké fogják őket átalakítani. Szép volt az elhatározás, csak ott hibádzott a dolog, hogy az üzemeltetőnek volt még egy eléggé hosszútávú, ráadásul érvényes szerződése az állammal. Szóval csak valamikor a 2020-as években fog megvalósulni az én szép álmom: egy ország, állatkert nélkül!

Oké, de ha nem lesznek állatkertek, akkor hol ismerkedjenek az állatokkal az emberek?

Röhögni fogsz, de van egy teljesen kézenfekvő javaslatom: nézzenek természetfilmeket! Azok ugyanis a természetes élőhelyükön mutatják be a valósághűen viselkedő állatokat, azokból lehet is tanulni valamicskét. A műkörnyezetben, apatikusan tengődő, rossz esetben begyógyszerezett példányoknak annyi közük van a vadon élő társaikhoz, mint az én fizimiskámnak egy sminkbalesethez, szóval akár tényleg

be is csukhatjuk az összes állatkertet.

Ja, és a slusszpoén! A veszprémi állatkertben tudod, melyik messze a legnépszerűbb attrakció? Eltaláltad, a műanyagdinók!

allatsprintIgen, jól érted, ősidőkkel ezelőtt kihalt állatok plasztikusan leképzett másait mutogatják korlát mögött a nagyérdeműnek! Az emberek pedig tolonganak, perkálnak és zabálják a látványt!

Kapiskálod már, hol lappang a megoldás kulcsa?

A világ összes állatkertben sínylődő állatának nevében,

maradok tisztelettel:

Panda Géza

P.S.: Az okos kis szőrös buksim tudományát ezekről a helyekről egészítettem ki friss infóval:

http://www.wissen.de/tierhaltung-zoos-artenschutz-oder-tierquaelerei/page/0/1

https://www.veganblog.de/unterhaltung/zoo/sollten-wir-unsere-zoos-schliessen-11-spannende-fakten-aus-bbc-sendung/

http://www.huffingtonpost.de/2015/02/07/zoo-traurige-fakten_n_6635752.html#

https://www.peta.de/zooirrtuemer#.WhyFIbPL9z0

Képek forrása: imgur.com, pixabay.com, veszpzoo.hu

0 Tovább

Halj meg máskor, avagy a halál 50 árnyalata

Egy külvárosi mellékutca retkes büféjében két sötét alak gubbaszt a halálegyszerű pultnál. Korai halált okozó füstbe burkolózva jelentőségteljes pillantásokat váltanak egymással. Végül a fiatalabbik töri meg a csendet:

- Főnök, én halálosan szerelmes vagyok magába!

- Öcsikém, vigyázz, halálra ne röhögjem magam!

- Főnök, én ezt most halál komolyan mondom.

- Haláli egy csávó vagy te Lóri, nem hiába vettelek magam mellé! Na, tömd a fejed fiacskám, mindjárt itt lesz a Gazsi meg a Tódor, és tudod, ők nem szeretnek várni!

halalsprintAz imént még szerelmi vallomásba bonyolódó ifjú égő arccal, halálra váltan nyeli a falatokat meg a könnyeit, a megszégyenüléstől minden porcikáját átjárja a halálvágy. A seful mindeközben halálnyugodtan lát hozzá az előtte tornyosuló bőrös csülökhöz.

Lóri csodálkozva kapja fel a fejét:

- De főnök, maga disznóhúst eszik? Nem tiltja a vallása?

- Ugyan, ez halal – kacsint egyet a sebhelyes arcú és vígan rágódik tovább a roppanós pörcön. Ekkor azonban a behemót férfi dülledt szemmel fuldokolni kezd, mintha egy nagyobb darab mócsing akadt volna meg a torkán. Samesze egy pillanatig tétlenül nézi a haláltusáját, de aztán egyetlen ügyes mozdulattal kirántja főnökét a halálközeli állapotból. Halálhörgés és köhögés zaja tölti be az apró kifőzdét, a góré végül mócsing helyett egy legódarabkát köp nagy ívben a padlóra.

- Halál fia lesz, aki ezt az ebédembe rejtette! - kiáltja elszántan, hangján nyoma sincs a halálfélelemnek.

- Úgy van, főnök, halálnak halálával fog meghalni az az átkozott gazember!!

- Nekem van is egy halálbiztos tippem, hogy kinek vagyok az útjában. Ő még ma halállal lakol!

A két férfi óriási elánnal nyomul be a koszlott konyhába, amikor is halálsikoly üti meg a fülüket. A mosogató lány zokogva térdel a vágott szemű szakács mellett, aki teljesen nyilvánvalóan a halálán van.

- Tudtam, tudtam, nem hiába körözött itt tegnap este a halálmadár! - jajveszékel a bige.

A főnök egyetlen mozdulattal taszítja odébb a csajt, de már késő. A szakács a halálba vitte a megbízója nevét.

- Na húzzunk innen gyorsan a halál faszára! - könyörög a halálsápadt ficsúr. Néhány határozott lépéssel a hátsó bejáratnál parkoló halálfejes rendszámú autónál teremnek. Az ifjonc beletapos a gázba, szerelme szivarra gyújt.

- Csak tudnám, hogy ki a halál szórakozik velem? Ki a franc akar a halálba küldeni? - vakargatja tar koponyáját a pöfékelő óriás.

halalsprintMorfondírozását a telefonja csörgése szakítja félbe. Virágos jókedvvel szól bele:

- Gazsi úr, halálpontos, mint mindig! Éppen most menekültem meg a halál torkából! Gyertek a víztoronyhoz, ott mindent elmesélek. Halál jól fogtok szórakozni!

- Megy a halál! - hallatszik a telefonból a felháborodott kiáltás. - Azon a környéken csak úgy hemzsegnek a zsaruk. Tudod, hogy halálra keresnek! Már rég megérett nekem a halálbüntetés! Csak még a halálnemet nem döntötték el! Legyetek tíz perc múlva a kaszinónál, az biztonságos.

- Na, már megint egy halálraítélt ötlet! Azt vágod, hogy a tulajjal halálos ellenségek vagyunk? - horgad fel a főmufti.

- Jó, akkor kanyarodjatok a régi haláltábor elé, ott halálos unalom van ilyenkor – adja meg magát Gazsi.

- Nekem halálmindegy, de ma nem szeretnék még egyszer farkasszemet nézni a halállal – zárja rövidre a beszélgetést a vezér.

halalsprintMíg az alkalmi sofőr halálmegvető bátorsággal cikázik a budapesti forgalomban, főnöke újabb szivarra gyújt. Lórinak nincs jogsija, csak ezt halál ciki lenne bevallani. Helyismerettel pedig egyáltalán nem rendelkezik, de halálosan fél rákérdezni, merre is kell menni.

A halálos balesetet végül az okozza, hogy lóhalálában hajt át a piroson. A halálok: meghasadt szív. A halálos ágyán csak annyit kér szipogó édesanyjától, hogy a halállományát szépen gondozza, illetve majd közös sírba temessék a főnökével. A fejfára pedig írják rá:

míg a halál el nem választ.

Képek: fathomevents.com, 2015.acmi.net.au, cheatsheet.com

0 Tovább

Rajongód vagyok, nem szerelmed!

Soha nem akarom megtudni az igazságot kettőnkről. Olyan jó abban a kellemes tudatban létezni, hogy titokban imádsz. Az a millió kétértelmű üzenet, amit küldözgetsz nekem. Lassan húsz éve már. Éjszaka főként. Sokszor csak egy szó. Jobb esetben egy egész mondat. Talán egy kép. Hogy tudjam, nem felejtettél el, még mindig gondolsz rám. 

Téged ugyan nem izgat, hogy én egy-egy ilyen üzenet után órákon keresztül forgolódom álmatlanul. Rád gondolok, ránk és a sok mi lett volna, ha szitura.

Mi lett volna, ha igent mondok neked azon éjszakán, amikor táncra kértél? Azon a decemberi, csudahavas éjszakán. Ha nem menekülök el előled, és az érzéseim elől. Hihetetlen, de már ott, abban a külvárosi buszmegállóban fagyoskodva is tudtam: ez a döntés egy életre szól. 

haragsprint

És mi lett volna, ha azon a másik éjszakán még egyszer oda merek menni hozzád, és olyan erővel arcon csókollak, mint pár perccel korábban. Vagy nem arcon. Áh, hagyjuk, egy üveg bor csak ennyihez volt elég.

Emlékszel? Egy éjszakai csetelésünk alkalmával megpróbáltam kibogozni, mi van közöttünk. Tisztázni akartam egyszer s mindenkorra. Hangosan gondolkoztam egészen pontosan. Te leintettél: ne mondjuk ki, nehogy elmúljon. Neked lett igazad, nem múlt el soha. Mert nem is mondtuk ki.

Vajon te is annyit gondolsz rám, mint amennyit én rád? Vajon te is nézegetsz rólam fényképeket az éj leple alatt? És te is írsz nekem kilométeres leveleket, amiket aztán nem küldesz el soha? Nemrég az az őrült kényszerképzetem támadt, hogy te valamiképpen hozzáférsz az éjszakai prózámhoz. Hirtelen lobbant haragomban kitöröltem az összeset. Nem szeretném, ha belerondítanál a plátói rajongásomba.

haragsprint

Valami azt súgja, hogy nem fogsz. Te ennél egy sokkal racionálisabb ember vagy. Különben nem tartanál ott, ahol. Úristen, mennyire felnézek Rád. Ahová eljutottál, amit elértél, akiket ismersz és akik téged elismernek. Iszonyatosan tisztellek, és nagyon, de nagyon sokat adok a véleményedre. Te, mintha csak tudnád, roppant szűkmarkúan osztogatod a dicséreted. Te, az örök cinikus. Pedig szomjazom az elismerésedet nagyon. Ami rémületesen ritkán talál meg. Naná, nehogy elmúljon a varázsa. Ennek is.

Tudod, velünk igazából az a baj, hogy végtelenül kiegyenlítetlenek az erőviszonyok. Én teljes erőből rajongok érted, te viszont épp, hogy csak megtűrsz engem. Én írok neked valami igazán személyeset, kitárulkozom előtted, te jó esetben odalöksz egyetlen szót. Egy koncot, hadd rágódjak rajta. Rossz esetben egyáltalán nem válaszolsz, egyszerűen tudomást sem veszel rólam.

Ilyenkor nagyon haragszom. Például, amikor arra az édes kis videóra nem reagáltál. Pedig direkt neked készítettem, és szívhez szóló bevezetőt is fabrikáltam hozzá. Tudnod kell, akkor annyira bepipultam, hogy egyetlen jól irányzott mozdulattal letöröltem a cset-appot a telefonomról. Úgy kellett kikönyörögnöm a férjemtől, hogy telepítse újra. Szerinted elhitte, hogy magától szívódott fel az alkalmazás?

haragsprint

No, a haragom persze hamar elpárolog, nem vagyok én sértődékeny típus. Meg büszkeség sincs bennem egy szál se. Akkor is újra felvettem veled a beszélgetés fonalát. Ha te egy rocksztár lennél, én lennék az a nagyon elszánt groupie, akit, ha kidobsz a turnébuszod ajtaján, visszamászik az ablakon. Mint az a tupírozott hajú szerencsétlen kiscsaj a Szombat esti lázban, aki hűséges kiskutyaként követte John Travolta-t, ő pedig hálából időnként belerúgott.

A való életben nagyon ritkán találkozunk. Nagyon, de nagyon ritkán. Akkor is csak társaságban, ehhez valami miatt ragaszkodsz. Nem akarsz közel kerülni hozzám, sem az igazsághoz. Azt azért mindig kibulizom, hogy én ülhessek melletted. Pedig vannak jelentkezők. Nem tudom, feltűnt-e már neked, hogy az összes barátod közül én tudom rólad a legtöbbet. Ha megemlíted valamelyik egzotikus utadat, én még azt is vágom, milyen ruhában voltál a fotókon. Ilyen jó a memóriám, vagy ennyire fontos vagy nekem? Rád bízom, döntsd el magad.

Egyáltalán, mi a francot eszek én rajtad? Random török pasi az utcán jobban néz ki nálad, már bocs. Igen, csak vele nincsenek közös emlékeink. Ő nem hitette el velem soha, hogy több vagyok, más vagyok, jobb vagyok, s ezáltal érdemes egy férfi megkülönböztetett figyelmére. 

haragsprint

Nemrég megkérdezte tőlem valaki, miért nem téged választottalak. Ez őszintén meglepett. Volt nekem valaha is választási lehetőségem? Tudod, sokat gondolok arra az éjszakára. Ott ültünk szorosan egymás mellett, rajtunk kívül a kollégiumi szobában senki, de még az emeleten sem, lévén hétvége. Én akkor arra vártam, hogy na, majd most. Most mindjárt megtörténik, amire már évek óta vágyok. Helyette te kérdeztél valamit. Valamit, ami abban a helyzetben olyan végtelenül kiábrándító volt, hogy a mai napig nem tértem napirendre felette. Egy napon majd nevetni is tudok rajta. Talán.

Szóval nem, nekem soha nem volt választási lehetőségem. Ez eleve elrendeltetett. Mint ahogy az is, hogy csak minden szökőévben látlak életnagyságban. Tudod, mi a legborzalmasabb a találkozásunkban? Az, hogy soha semmi lényeges nem hangzik el közöttünk. Rébuszokban beszélünk, többnyire semleges témákról. Ilyenkor haragomban legszívesebben ököllel ütném a mellkasodat és torkom szakadtából üvölteném a füledbe: mi ez itt közöttünk? Miért nem tudjuk meg soha? Ki vagyok én neked? Az elveszett ikertestvéred? A vadóc szeretőd? A lelki társad? Vallj már színt te állat!

Persze a valóságban semmi ilyesmit nem csinálok. Caramellel dúdolom, hogy

a pillanat, ami sokat ér, némán múlik el,

egy ölelés épp elég, ha búcsúzni kell.

Ja igen, a búcsú. Ahogy távolodok tőled a mozgólépcsőn, és hirtelen az a kényszerképzetem támad, hogy rohansz utánam. Mert még mondani akarsz valamit. Mindig hátrafordulok. De te soha nem vagy ott. snap újra felkeresem a találkozásunk helyét és céltalanul bolyongok a környéken. Szentül hiszem, hogy mindjárt felbukkansz a sarkon, minden szembe jövő férfiban téged látlak. Aztán valamikor este, a megőrüléstől való félelmem haza kerget. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak ne találkoztunk volna. Soha, egyáltalán. 

haragsprint

Ezután haragomban elvonóra küldöm magam. Se fotónézegetés, se levélírás, se cset, se semmi. Azt is tilos nézegetnem, online vagy-e éppen. Akár hetekig is bírom nélküled. És akkor egyszer csak, a semmiből rám írsz. Gondolkodás nélkül válaszolok. Mert az írás a mi igazi műfajunk, a frappáns válaszok mindig és mindenkor. 

Fekszem az ágyon, és helyetted a telefonomat szorítom magamhoz hevesen. Nem hiszem el, hogy ezt teszi velem egy fantom. Marcangol a harag, amiért megint beengedtelek az elmémbe. Hiszen te a valóságban nem is létezel. Úgy biztosan nem, ahogyan bennem élsz. Tetszés szerint adok hozzád és veszek el belőled. A rossz tulajdonságaidról például egyáltalán nem veszek tudomást. Miért is vennék, hiszen a virtuális térben annak látlak, akinek látni akarlak. Szerintem nekem te vagy a képzeletbeli barátom. Aki néha rám ír. Jellemzően éjszaka.

Nem érdekel, mit gondolsz, nem érdekel mit hiszel, mit tudsz és mit érzel. Lényeg, hogy ne múljon el ez a dolog kettőnk között soha. Soha. Akármennyire is haragszom miatta. Nem, nem rád. Magamra. Ezért az olthatatlan rajongásomért irántad.

Tudtad, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak?

Fotók: pixabay.com

0 Tovább

Ők rottyantanak, mi meg becsinálunk a nevetéstől

Imádod az altesti humort, ráadásul perverz élvezettel bámulod mások vergődését? Akkor ezeket a filmeket, de főleg bizonyos jeleneteiket ki ne hagyd! Zsebkendőket (esetleg szolidarításból egy guriga WC-papírt) előkészíteni!

nagydologsprint

Macskajaj: Dadan meg a liba esete

Kusturica tenyérbemászó képű főgonoszának már az első pillanattól fogva valami borzalmas bűnhődést kívánunk. Érezzük, hogy el fog jönni az igazság pillanata. Csak azt nem tudjuk, mikor s hogyan. Egy szétfűrészelt deszkájú budi kell a végzethez és a katarzishoz. Ja, meg egy kis hashajtó. Dadan pokoljárását az első gyomorgörcstől a teljes megmerítkezésen át egészen a kultikus libás-törlős jelenetig 0:28-tól szurkolhatod végig:

Dumb és Dumber: A bosszú mindig édes

A felállás ugyanaz mint az előbb: a bosszúszomjas egyik hashajtót kever a másik italába. Itt viszont van még egy súlyosbító tényező: az a bizonyos másik éppen randevúra igyekszik élete nagy szerelmével. Bátran kijelenthetjük, minden első randizó rémálma válik kegyetlen valósággá az alábbi jelenetben (0:26-tól), amikor is NEM MŰKÖDIK a vendégségben telepakolt WC:

Derült égből Polly: Most jött a nagy hír, nincs WC papír!

Ben Stiller, aki amúgyis az altesti poénok nagyágyúja, talán még élvezte is azt a jelenetet, amikor az éppen meghódítandó Jennifer Aniston patikahangulatú WC-jén jön rá a szapora. Hát igen, érzékeny-bél-szindrómával kerüljük az egzotikus kaját, nemde? Azért a méregdrága luffa-szivacsért igazán kár volt (de legalább a vadászgörény megúszta az átlényegülést):

Szex és New York: Csak óvatosan a csapvízzel!

No, de nem csak a férfiak kerülhetnek ám kínos helyzetbe. A mindig pedáns, kissé prűd és a gyomorrontástól pánikszerűen rettegő Charlotte egyetlen korty mexikói csapvíz miatt szeretne igen sürgősen WC-közelbe jutni! Hogy annak az átkozott takarítónak is pont most kell szorgoskodnia! Carrie-vel együtt mi is nevessünk egy jót a komfortzónáját bőven elhagyó primadonnán (1:01-től):

Hadd búcsúzzak most gyerekkorom legmélyebb értelmű verssorával:

Jönnek a legyek, na én innen megyek!

nagydologsprint

0 Tovább
«
123

Médiamunkás

blogavatar

Megnézem. Elolvasom. Átélem. Megírom.

Utolsó kommentek