Hello Mindenkinek!

Luther Márton vagyok, a Médiamunkás vendégbloggere. Már vagy ötszáz éve halogatom ezt a bejegyzést. Itt az ideje, hogy elmondjam nektek, milyen is volt közellenségnek lenni anno 1517-ben.

ébredés

Kezdjük ott, hogy felébredtem. Tudjátok, október 31-én. Kb. hajnali hatkor. A tűz a kályhában eddigre már rég leégett, fáztam mint a fene. Vacogtam, remegtem, majd megvett az Isten hidege. Apropó, Isten! Álmodtam valamit. Hogy nekem küldetésem van. Csomó minden volt a fejemben, gyorsan le kellett jegyeznem. Na, nem ám az Iphone-omba pötyögtem be. Gyorsan kirohantam az udvarra, téptem magamnak egy lúdtollat. Volt is nagy gágogás. De nem érdekelt. Muszáj volt megírnom a magam 12 pontját, pardon, 95 tételét. Papírt, tintát találtam az asztalomon. A papok már akkoriban is művelt csávóknak számítottak, volt otthon minden az ige terjesztéséhez. Írás közben jól bepöccentem, lendületbe jöttem. Felkaptam a csuhám, meg azt a tökre jellegzetes kalapom, amiről még a félműveltek is megismernek töri érettségin, és meg sem álltam a wittenbergi vártemplom kapujáig. Tudjátok, ott az NDK-ban, csak ma már nem így hívják.

Az utcakövön találtam pár szeget, biztos valamelyik arra járó ló patkójából hullott ki. Fogtam a fatalpú cipőmet, aztán jól felszögeltem a követeléseimet a bejáratra. Hadd lássa mindenki! Tudom, ti azt tanultátok rólam, hogy ez tökre ilyen lázadó tett volt abban az időben. Mint manapság coming outolni a Face-en. De álljunk meg egy szóra! Tudjátok, hányan tudtak akkoriban olvasni? Pláne latinul? Az átlagember annyit értett az egészből, mint ti a China Daily címlapjából! Látták, hogy fontos ember tűzte ki, de a többit csak találgatták. Úgyhogy kényetelen voltam felolvasni én magam. Jó hangosan, hogy minél többen hallják!

ébredés

Ti most azt kéritek tőlem, ugyan írjam már le, miről is szólt az a 95 tétel. Tudom, hogy az online, pláne a blogbejegyzés az egy gyors műfaj, úgyhogy most tényleg csak a lényeget:

  • Isten előtt mindenki egyenlő.
  • A bűnöket egyedül Isten bocsájthatja meg.
  • Ja, és le a búcsúcédulákkal!

Komolyan elhitte valaki, hogy egy kis zsével meg lehet úszni a térdeplést meg az imádkozást? Csórikáim! Tudjátok, mire kellett a Mainz-i érseknek a pénzetek? Abból törlesztette az adósságait! Például a Fuggereknek, akik akkoriban hírhedtebbek voltak, mint bármelyik borsodi uzsorás! Csak ők Augsburgban fukarkodtak!

Tök büszke vagyok amúgy magamra, mert két hét alatt elterjedtek a tanaim egész Németországban. Pedig esküszöm, nem raktam ki egy szelfit se az Instára! Viszont akadtak jószándékú emberek, akik lefordították németre a tételeimet. És kinyomtatták, terjesztették. A vándorkereskedők is hozták-vitték a példányokat a maguk csendességében.

A siker nem ért váratlanul. Hiszen ekkorra már bőven benne volt a levegőben a katolikusok ébredése. Csak épp a rendszeres teológiai alapozás hiányzott. Meg egy tökös német csávó, aki ráncba szedi az egyházat. Na, ez voltam én!

ébredés

Ja, nem, bocsi (kirúgom a képszerkesztőt, becsszó)! Szóval ez voltam én:

ébredés

A botrány meg érett. Mert nyilván nem mindenki értett egyet velem. Főleg nem a legfelsőbb körökben.

Nem tudom, a 21. század emberének mit mond az, hogy engem kiközösített a pápa (én meg cserében antikrisztusnak neveztem, bebee!). De abban biztos vagyok, hogy a Sötét Nagyurat ti is ismeritek. Nem Voldemort, ti eszetlenek! Majdnem azt írtam, eretnekek, de azért ezzel a szóval én igazán nem dobálóznék.

Valójában Darth Vader-re gondoltam. Úgy értesültem, hogy ő egy generációkon átívelő antihős. És én éppen vele szeretnék azonosulni? Áh, dehogy...bár a lézerkardjával tudtam volna mit kezdeni...persze, az én tökfödőm sokkal menőbb, maradjunk annyiban. De akkor hol a párhuzam? Én is kiemelkedő tehetség voltam, ám amikor elkezdtem elégedetlenkedni, meg a többiektől eltérően gondolkozni, de főleg, amikor támadtak saját ötleteim, na akkor hirtelen elfogyott körülöttem a levegő. Túlzásnak érzitek a hasonlatot? Kérdezzetek meg felőlem bármely random katolikus atyát! Rögtön rávágja majd, hogy én igazából átálltam a sötét oldalra.

Pedig dehogy akartam én semmiféle szakadást. Személy szerint akkor még frankón hittem a megújulásban, a megtisztulásban és a reformok erejében. Eszem ágában sem volt alapító atyává válni. Azt szívesen meghagytam volna Sergey Brin-nek meg Larry Page-nek.

De a Worms-i Birodalmi Gyűlésen ezt máshogy látták. V. Károly német-római császár személyesen szólított fel, hogy vonjam vissza a tanaimat, különben halálnak halálával lakolok. Ott álltam, másként nem tehettem. Na erre felelték azt, hogy akkor mától fogva én vagyok a közellenség. Ezt németül úgy mondták: vogelfrei. Gondoltam, ideírom, hátha érti valaki. A lényeg ugyanaz: bárki bármilyen különösebb következmény nélkül megölhetett. Szerencsére akadt egy pártfogóm az egyik választófejedelem (kb. mint ma egy oligarcha) személyében. Ő volt olyan bölcs és belátta, hogy hosszútávon jól jár, ha én életben maradok. Csak erről nekem elfelejtett szólni. A frász tört ki, amikor a pribékjei elraboltak az erdőben, a gyűlésről hazafelé menet. Egyetlen szó nélkül cipeltek el az Eisenach-i Wartburgba, ez most már mindig jusson eszetekbe, ha pöfög előttetek egy fosszínű kétütemű! 258 kilométerről beszélgetünk, barátaim! És hol volt még akkor az A5-ös autópálya meg a korlátlan sebesség?

De aztán kezdett körvonalazódni a terv. Kaptam új identitást meg egy új küldetést. Tisztára, mint egy B-kategóriás kémfilmben! Én lettem Junker Jörg, azaz György "nemjedi" lovag, aki unaloműzésként a Bibliát fordítja.

Most kezdhettek kekeckedni, hogy mire verem a mellem, a Bibliának eddigre már volt német fordítása. Az ám, csakhogy én nem latinból, hanem görögből és héberből fordítottam, hála a klasszikus műveltségemnek! Vissza a gyökerekhez! Így sokkal autentikusabb, nemde?

Nem akarok dicsekedni, de 11 hét leforgása alatt kész voltam az Újszövetség fordításával. Jó persze, mondhatjátok ti, könnyű volt nekem koncentráltan dologzni, se okostelefon, se wifi, WhatsApp-on se zargatott senki. Meg nem is szó szerint fordítottam, hanem összefoglaltam az egyes részek értelmét! Jogos a felháborodás! Ezt viszont kajálták a népek, méghozzá a szélesebb rétegek! Ráadásul azt a nyelvjárást használtam, amit az egyszerű ember is megértett. Közérthető voltam, mint Győzike eszmefuttatásai a Vacsoracsatában! Az eredmény? 1525-ben már a német háztartások harmadában kint volt a polcon az én Bibliám. Amúgy kevesen tudják rólam, de nyelvújító is voltam. Tűzkeresztség, disznók elé gyöngyöt, báránybőrbe bújt farkas...ezek a kifejezések mind az én fejemből pattantak ki. Látod, nem is kell ahhoz Halálcsillagot építeni, hogy a szájára vegyen az utókor...

Kb. egy évig tartott az inkognitó meg a munkamánia, utána újra szabadon járhattam-kelhettem a világban. Szépen lassan minden konszolidálódott körülöttem. Persze továbbra sem tétlenkedtem. Például fogam magam és megnősültem! Gondoljatok bele, a magam 42 évével eddigre már bőven megrögzött agglegénynek számítottam! Tisztára, mint a DiCaprio! Jó, mondjuk én a legszebb férfiéveimet áldoztam fel a cölibátus oltárán. Ami alól aztán önhatalmúlag szabadítottam fel magam. Ki nem találnátok, egy kolostorból megszökött apácát vettem nőül (valamivel csak kellett még hergelnem a katolikus papokat). Annyi bizonyos, hogy Isten áldása kísérte a frigyünket, különben mivel magyaráznám a három lányomat és a három fiamat?

ébredés

Hatgyerekes apaként pedig igazán illő volt egy kissé háttérbe vonulni és a színfalak mögül szemlélni a dolgok alakulását. Szerencsére néhány befolyásos nagykutya felkarolta az ügyemet, lobbiztak meg protestáltak is érte szépen, például Speyer-ben.

Ötezer felkelő paraszt lemészárolásával és egy darab ágostai hitvallással később átadtam az egész hóbelebancot egy Melanchton nevű ipsének. Jobb a békesség. Én ettől fogva az írásnak szenteltem az életemet.

Meg néha vállaltam békítést is. Pont egy ilyen ügyben voltam úton, amikor az amúgyis elég gyenge szívem elkezdett rendetlenkedni. Ha ti most azt hiszitek, hogy küldetésem teljes tudatában és világmegváltó gondolatokkal a fejemben feküdtem a halálos ágyamon, hatalmasat tévedtek. Én addigra már rég rájöttem az élet értelmére, vagyis erre:

Koldusok vagyunk. Ez az igazság.

De azért ne keseredjetek el. Harcoljatok a végsőkig az igazatokért, akármilyen kilátástalannak is érzitek a helyzetet! Nekem bejött. Végül csak alapítottam egy egyházat, vagy mi a szösz. Ja! Mert az erő igazából végig velem volt, majd elfeledem!

U.I.: Ötszáz év távlatából kissé megkoptak az emlékeim, ide kattintgattam memóriafrissítésért:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Luther_M%C3%A1rton

https://hu.wikipedia.org/wiki/Luther_M%C3%A1rton_95_t%C3%A9tele

https://de.wikipedia.org/wiki/Martin_Luther