Luther vs. Darth Vader: Az ébredő nyerő

Hello Mindenkinek!

Luther Márton vagyok, a Médiamunkás vendégbloggere. Már vagy ötszáz éve halogatom ezt a bejegyzést. Itt az ideje, hogy elmondjam nektek, milyen is volt közellenségnek lenni anno 1517-ben.

ébredés

Kezdjük ott, hogy felébredtem. Tudjátok, október 31-én. Kb. hajnali hatkor. A tűz a kályhában eddigre már rég leégett, fáztam mint a fene. Vacogtam, remegtem, majd megvett az Isten hidege. Apropó, Isten! Álmodtam valamit. Hogy nekem küldetésem van. Csomó minden volt a fejemben, gyorsan le kellett jegyeznem. Na, nem ám az Iphone-omba pötyögtem be. Gyorsan kirohantam az udvarra, téptem magamnak egy lúdtollat. Volt is nagy gágogás. De nem érdekelt. Muszáj volt megírnom a magam 12 pontját, pardon, 95 tételét. Papírt, tintát találtam az asztalomon. A papok már akkoriban is művelt csávóknak számítottak, volt otthon minden az ige terjesztéséhez. Írás közben jól bepöccentem, lendületbe jöttem. Felkaptam a csuhám, meg azt a tökre jellegzetes kalapom, amiről még a félműveltek is megismernek töri érettségin, és meg sem álltam a wittenbergi vártemplom kapujáig. Tudjátok, ott az NDK-ban, csak ma már nem így hívják.

Az utcakövön találtam pár szeget, biztos valamelyik arra járó ló patkójából hullott ki. Fogtam a fatalpú cipőmet, aztán jól felszögeltem a követeléseimet a bejáratra. Hadd lássa mindenki! Tudom, ti azt tanultátok rólam, hogy ez tökre ilyen lázadó tett volt abban az időben. Mint manapság coming outolni a Face-en. De álljunk meg egy szóra! Tudjátok, hányan tudtak akkoriban olvasni? Pláne latinul? Az átlagember annyit értett az egészből, mint ti a China Daily címlapjából! Látták, hogy fontos ember tűzte ki, de a többit csak találgatták. Úgyhogy kényetelen voltam felolvasni én magam. Jó hangosan, hogy minél többen hallják!

ébredés

Ti most azt kéritek tőlem, ugyan írjam már le, miről is szólt az a 95 tétel. Tudom, hogy az online, pláne a blogbejegyzés az egy gyors műfaj, úgyhogy most tényleg csak a lényeget:

  • Isten előtt mindenki egyenlő.
  • A bűnöket egyedül Isten bocsájthatja meg.
  • Ja, és le a búcsúcédulákkal!

Komolyan elhitte valaki, hogy egy kis zsével meg lehet úszni a térdeplést meg az imádkozást? Csórikáim! Tudjátok, mire kellett a Mainz-i érseknek a pénzetek? Abból törlesztette az adósságait! Például a Fuggereknek, akik akkoriban hírhedtebbek voltak, mint bármelyik borsodi uzsorás! Csak ők Augsburgban fukarkodtak!

Tök büszke vagyok amúgy magamra, mert két hét alatt elterjedtek a tanaim egész Németországban. Pedig esküszöm, nem raktam ki egy szelfit se az Instára! Viszont akadtak jószándékú emberek, akik lefordították németre a tételeimet. És kinyomtatták, terjesztették. A vándorkereskedők is hozták-vitték a példányokat a maguk csendességében.

A siker nem ért váratlanul. Hiszen ekkorra már bőven benne volt a levegőben a katolikusok ébredése. Csak épp a rendszeres teológiai alapozás hiányzott. Meg egy tökös német csávó, aki ráncba szedi az egyházat. Na, ez voltam én!

ébredés

Ja, nem, bocsi (kirúgom a képszerkesztőt, becsszó)! Szóval ez voltam én:

ébredés

A botrány meg érett. Mert nyilván nem mindenki értett egyet velem. Főleg nem a legfelsőbb körökben.

Nem tudom, a 21. század emberének mit mond az, hogy engem kiközösített a pápa (én meg cserében antikrisztusnak neveztem, bebee!). De abban biztos vagyok, hogy a Sötét Nagyurat ti is ismeritek. Nem Voldemort, ti eszetlenek! Majdnem azt írtam, eretnekek, de azért ezzel a szóval én igazán nem dobálóznék.

Valójában Darth Vader-re gondoltam. Úgy értesültem, hogy ő egy generációkon átívelő antihős. És én éppen vele szeretnék azonosulni? Áh, dehogy...bár a lézerkardjával tudtam volna mit kezdeni...persze, az én tökfödőm sokkal menőbb, maradjunk annyiban. De akkor hol a párhuzam? Én is kiemelkedő tehetség voltam, ám amikor elkezdtem elégedetlenkedni, meg a többiektől eltérően gondolkozni, de főleg, amikor támadtak saját ötleteim, na akkor hirtelen elfogyott körülöttem a levegő. Túlzásnak érzitek a hasonlatot? Kérdezzetek meg felőlem bármely random katolikus atyát! Rögtön rávágja majd, hogy én igazából átálltam a sötét oldalra.

Pedig dehogy akartam én semmiféle szakadást. Személy szerint akkor még frankón hittem a megújulásban, a megtisztulásban és a reformok erejében. Eszem ágában sem volt alapító atyává válni. Azt szívesen meghagytam volna Sergey Brin-nek meg Larry Page-nek.

De a Worms-i Birodalmi Gyűlésen ezt máshogy látták. V. Károly német-római császár személyesen szólított fel, hogy vonjam vissza a tanaimat, különben halálnak halálával lakolok. Ott álltam, másként nem tehettem. Na erre felelték azt, hogy akkor mától fogva én vagyok a közellenség. Ezt németül úgy mondták: vogelfrei. Gondoltam, ideírom, hátha érti valaki. A lényeg ugyanaz: bárki bármilyen különösebb következmény nélkül megölhetett. Szerencsére akadt egy pártfogóm az egyik választófejedelem (kb. mint ma egy oligarcha) személyében. Ő volt olyan bölcs és belátta, hogy hosszútávon jól jár, ha én életben maradok. Csak erről nekem elfelejtett szólni. A frász tört ki, amikor a pribékjei elraboltak az erdőben, a gyűlésről hazafelé menet. Egyetlen szó nélkül cipeltek el az Eisenach-i Wartburgba, ez most már mindig jusson eszetekbe, ha pöfög előttetek egy fosszínű kétütemű! 258 kilométerről beszélgetünk, barátaim! És hol volt még akkor az A5-ös autópálya meg a korlátlan sebesség?

De aztán kezdett körvonalazódni a terv. Kaptam új identitást meg egy új küldetést. Tisztára, mint egy B-kategóriás kémfilmben! Én lettem Junker Jörg, azaz György "nemjedi" lovag, aki unaloműzésként a Bibliát fordítja.

Most kezdhettek kekeckedni, hogy mire verem a mellem, a Bibliának eddigre már volt német fordítása. Az ám, csakhogy én nem latinból, hanem görögből és héberből fordítottam, hála a klasszikus műveltségemnek! Vissza a gyökerekhez! Így sokkal autentikusabb, nemde?

Nem akarok dicsekedni, de 11 hét leforgása alatt kész voltam az Újszövetség fordításával. Jó persze, mondhatjátok ti, könnyű volt nekem koncentráltan dologzni, se okostelefon, se wifi, WhatsApp-on se zargatott senki. Meg nem is szó szerint fordítottam, hanem összefoglaltam az egyes részek értelmét! Jogos a felháborodás! Ezt viszont kajálták a népek, méghozzá a szélesebb rétegek! Ráadásul azt a nyelvjárást használtam, amit az egyszerű ember is megértett. Közérthető voltam, mint Győzike eszmefuttatásai a Vacsoracsatában! Az eredmény? 1525-ben már a német háztartások harmadában kint volt a polcon az én Bibliám. Amúgy kevesen tudják rólam, de nyelvújító is voltam. Tűzkeresztség, disznók elé gyöngyöt, báránybőrbe bújt farkas...ezek a kifejezések mind az én fejemből pattantak ki. Látod, nem is kell ahhoz Halálcsillagot építeni, hogy a szájára vegyen az utókor...

Kb. egy évig tartott az inkognitó meg a munkamánia, utána újra szabadon járhattam-kelhettem a világban. Szépen lassan minden konszolidálódott körülöttem. Persze továbbra sem tétlenkedtem. Például fogam magam és megnősültem! Gondoljatok bele, a magam 42 évével eddigre már bőven megrögzött agglegénynek számítottam! Tisztára, mint a DiCaprio! Jó, mondjuk én a legszebb férfiéveimet áldoztam fel a cölibátus oltárán. Ami alól aztán önhatalmúlag szabadítottam fel magam. Ki nem találnátok, egy kolostorból megszökött apácát vettem nőül (valamivel csak kellett még hergelnem a katolikus papokat). Annyi bizonyos, hogy Isten áldása kísérte a frigyünket, különben mivel magyaráznám a három lányomat és a három fiamat?

ébredés

Hatgyerekes apaként pedig igazán illő volt egy kissé háttérbe vonulni és a színfalak mögül szemlélni a dolgok alakulását. Szerencsére néhány befolyásos nagykutya felkarolta az ügyemet, lobbiztak meg protestáltak is érte szépen, például Speyer-ben.

Ötezer felkelő paraszt lemészárolásával és egy darab ágostai hitvallással később átadtam az egész hóbelebancot egy Melanchton nevű ipsének. Jobb a békesség. Én ettől fogva az írásnak szenteltem az életemet.

Meg néha vállaltam békítést is. Pont egy ilyen ügyben voltam úton, amikor az amúgyis elég gyenge szívem elkezdett rendetlenkedni. Ha ti most azt hiszitek, hogy küldetésem teljes tudatában és világmegváltó gondolatokkal a fejemben feküdtem a halálos ágyamon, hatalmasat tévedtek. Én addigra már rég rájöttem az élet értelmére, vagyis erre:

Koldusok vagyunk. Ez az igazság.

De azért ne keseredjetek el. Harcoljatok a végsőkig az igazatokért, akármilyen kilátástalannak is érzitek a helyzetet! Nekem bejött. Végül csak alapítottam egy egyházat, vagy mi a szösz. Ja! Mert az erő igazából végig velem volt, majd elfeledem!

U.I.: Ötszáz év távlatából kissé megkoptak az emlékeim, ide kattintgattam memóriafrissítésért:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Luther_M%C3%A1rton

https://hu.wikipedia.org/wiki/Luther_M%C3%A1rton_95_t%C3%A9tele

https://de.wikipedia.org/wiki/Martin_Luther


0 Tovább

5 dal, amitől tutira felébredsz

Kellemes kis duruzsolás, méhdöngicsélés, esetleg lágy hegedűszó? Egy fenét! Harsány, gátlástalan dallamok, amelyek drasztikusan rángatnak ki az álmok világából! Következzen most a leghatásosabb ébresztő dalok gyűjteménye!

1. Wham! - Wake me up before you go go

A nyolcvanas évek dallamvilága mára olyannyira elviselhetetlenné vált, hogy ebből a dalból egyetlen sor is elegendő. Hát még amikor belecsap a banda a refrénbe! A visszaalvás esélye gyakorlatilag nulla! A kellemetlen mellékhatás: ha erre ébredsz, tuti egész nap ezt fogod dúdolni...

2. Everly Brothers - Wake up little Susie

Nem kell ahhoz kisméretű Zsuzsának lenned, hogy ütemesen dörzsöld ki a csipát a szemedből, amikor felcsendül ez az örökzöld szám. Bárkit az őrületbe, illetve az ébrenlét mezejére lehet kergetni vele!

3. Republic - Jó reggelt kívánok!

Minden valamirevaló építőtáborban ez szól reggelenként a hangszórókból, kiváltképp almaszüret idején! De bármelyik hivatalnok is megszívlelhetné azt a sort, mely szerint: "ne vacakolj annyit / eltelik az életem!" Ja, meg a nők is, a gardróbszekrény előtt...

4. Funnyboy - Pál Kata Péter

Kodály országában minden magára kicsit is adó énektanár ezzel a remekművel veri a gyerekek fejébe, mi fán terem a kánon. Funnyboy-nak hatalmas riszpekt, amiért hozzá mert nyúlni ehhez a klasszikushoz! Az ő változata akármelyik random álomszuszékot arra sarkallja, hogy lőjje le a kakast!

5. Tankcsapda - Ébresztő fel

Küldöm ezt a dalt mindenkinek, aki szeret a pihe-puha párnák közül lázadó hangulatban, világmegváltó gondolatokkal a fejében munkába indulni. Ne állj a kollégád útjába, ha ezt a dalt dudorássza a kávéautomata felé közelítve!

0 Tovább

7 filmes ébredés, amely örökre beleégett a retinánkba

Te hogy szoktál ébredni? Én hol gyűrötten, hol kipihenten, hol vekkerrel, hol meg kutyaugatásra. De ez mind uncsi. Következzenek most a legemlékezetesebb filmes ébredések!

1. Nicolas Cage - Ál/Arc

Van-e kellemetlenebb annál, ha egy nehézbűnözőnek kómába esés után lenyúzzák az arcát? Van. Amikor felébred. Aki '97-ben nem sikoltott fel a moziban az alábbi jelenetnél, az komolyan nézesse meg magát. Vagy a filmet, újra.

2. Billy Crystal - Harry és Sally

1989-ben még nem volt divatban a barátság extrákkal. Amikor Harry és Sally többéves "csak barátság" után az ágyban landol, ébredéskor leírhatatlan kétségbeesés ül ki a férfi főszereplő arcára (1:07-nél). Sally láthatóan nem bánja a dolgot, sőt, édesen búgja: jól fekszel?

3. Matt LeBlanc és David Schwimmer - Jóbarátok

A sorozat két nőfalójáról soha nem gondoltuk volna, hogy gyengéd érzelmeket táplálnak egymás iránt. Sőt, ők maguk sem tudnak megbarátkozni a gondolattal. De valami miatt imádnak egymáson szundikálni a kanapén. Az ébredés viszont cseppet sem kellemes!

4. Bill Murray - Idétlen időkig

Képzeld el, hogy harmincnégy éven át minden áldott reggel ugyanarra a lagymatag Sonny-Cher számra ébredsz! Utána pedig ugyanazt a napot éled át, újra és újra, meg újra. Nem csoda, hogy a főszereplő morcos ébredőből lassanként átalakul izzadó pszichoipatává, majd pedig törő-zúzó vadállattá!

5. Sarah Jessica Parker - Szex és New York 1. film

Kegyetlen lehet az ébredés az után a nap után, amelyen életed szerelme tönkretette az álomesküvődet. Nem csoda, hogy Carrie egy pillanatra az önáltatás hibájába esik (2:28-nál), és megkérdezi: ugye, csak álmodtam? Az igazi barátok azonban szembesítik a kíméletlen valósággal. Na jó, meg meg is etetik.

6. Leonardo DiCaprio - Eredet

Ha az a munkád, hogy beférkőzöl mások álmaiba és módosítod a tudatalattijukat, akkor az ébredés mindig döntő pillanat. Az isteni Leo arcán érzelmek egész arzenálja vonul át az interkontinentális szunya után. Hiszen nem lehet biztos benne, hogy eldől-e az a rohadék búgócsiga...

7. Eddie Murphy - Bölcsek kövére

Nappal ügyefogyott hájpacni, éjjel gátlástalan lepedőakrobata? Ha két testben éled az életed, nagyon ügyelj arra, hogy előbb ébredj fel, mint a cicababák a selyempárnák között. Ha pedig nem, hát akkor jön a csodálkozás! Priceless!

0 Tovább

Pofázók és fapofák - a legjobb pofonosztó párosok

Egyikükből ömlik a szó, másikuk akkor sem szívesen szólal meg, ha kérdezik. Nem komálják egymást kifejezetten, sőt. De az ellentétek vonzzák egymást. Meg a balhét. És ha helyzet van, a legnagyobb összhangban osztják a pofonokat. Mi pedig nem győzünk gyönyörködni.

Következzenek most a legszórakoztatóbb filmes párosok!

1. Jackie Chan és Chris Tucker

Lee felügyelő és Carter nyomozó páratlan párosa a Csúcsformában című trilógiában bizonyította be, hogy a kulturális különbségek nagyon viccesek széles vásznon. Pláne, mert a kínai főszereplő az első találkozás alkalmával eljátssza, hogy nem beszél angolul. Ezzel pedig cseppet felhúzza a fekete óriást:

pofon"Érted a szavakat, amelyek elhagyják a számat?" - érdeklődik Carter. A válasz csak egy bamba pislogás. Később kiderül, hogy Lee felügyelő nagyon is jól bírja az angol nyelvet, sőt, ahogy halad a történet, még a ritmusérzékét is megcsillogtatja:

pofonÖröm nézni, ahogy minden kezdeti bizalmatlanság és különbözőség ellenére egymásra talál ez a két figura. Akkor pedig reszkessenek a rosszfiúk, hiszen a keleti harctechnikák és a nyers erő ötvözete legyőzhetetlen!

pofonElismerem, a politikai korrektség kedvelői fennakadhatnak ezen a jeleneten, hiszen Carter így mentegetőzik, amikor bemos egyet a társának: "Bocs Lee, mind olyan egyformák vagytok!"

2. Jean Reno és Gerard Depardieu

Mi történik, ha egymásnak eresztünk egy szófosó benga állatot egy némasági fogadalmat tevő nagykutyával? A Pofa be című filmben nagyon hamar kitör a káosz. Quentin-t (Depardieu) hatalmas szívvel, de annál szerényebb értelmi képességekkel áldotta meg az ég. Meggyőződése, hogy éppen a börtönben találta meg lelki társát, a vele egy cellában ejtőző Ruby (Reno) személyében. Utóbbi épp túl van egy húszmilliós ügyleten, s egyetlen szót sem szól, nehogy kikotyogja a zsákmány rejtekhelyét. Akkor is csak hallgat, amikor legújabb legjobb barátja akarata ellenére megszökteti, hogy megnyithassák a közös kocsmájukat (Fogadó a két baráthoz!).

pofonInnentől kezdve a film egyetlen eszevesztett menekülés Párizs belvárosán keresztül, rengeteg improvizációval, helyzetkomikummal, szűnni nem akaró szóáradattal, és a címadó Pofa be! is elhangzik párszor.

pofonSzámtalan félreértés, ordítozás, veszekedés, civakodás, rendőrautólopás kell ahhoz, hogy ők ketten tényleg igazi barátokká kovácsolódjanak. De bárminemű nézeteltérés is legyen köztük, az időről-időre felbukkanó nehézfiúkat olyan hatékonyan ártalmatlanítják, mintha mindig is egy csapat lettek volna.

pofonA végén pedig az is kiderül, nyílik-e fogadó a két baráthoz.

3. Bud Spencer és Terence Hill

Vajon milyen lenne az És megint dühbe jövünk, ha Johnny és Charlie Firpo a világ legjobb testvéreiként számolnák fel a maffiát? Utána pedig szépen elsétálnának a boltba, ahol közösen választanának egy pár kék szemet a Papinak? Feltehetően pocsék. Az ő párosuk éppen azért egyszeri és megunhatatlan, mert igazából ki nem állhatják egymást. A magának való, dörmögő hangú óriás az atletikus alkatú, örökoptimista ibolyaszeműt.

De, ha a szükség úgy hozza (és gyakran hozza úgy), a legnagyszerűbb koreográfia mentén vernek laposra akár húsz másikat is:

pofonAzért a Tigriskölyök sem mindig csak bámészkodik ám:

pofonA Nagysárkány némely produkciója láttán pedig egyenesen üdvrivalgásban tör ki:

pofon

Ha pedig a tökéletes összhangban végzett munkát egyetlen képbe akarom sűríteni:

pofon

4. Jay és Néma Bob

Gyanítom, Néma Bob (Kevin Smith) szinkronszínészének nem teljesítményarányos volt a honoráriuma. Hiszen az az egy mondat, ami a filmjeiben (pl. Shop-Stop 1,2) elhangzik a szájából, még az éhenhaláshoz is kevés. Bezzeg a szószátyár haverja, Jay (Jason Mewes), a slam poetry-ben is tehetséges drogdíler!

pofonŐ még a saját vevőit is képes megtéríteni, ha éppen van nála egy Biblia. A világért be nem fogná a száját, időnként pedig alaposan felhergeli magát az élet- és bűntársa némaságán.

pofonElismerem, ez a páros a kakukktojás. Hiszen igazán ütős pofozós jelenetük mindössze egy van. Aki viszont csak egyszer is látta, hogyan dobják le a vonatról a Dogma című filmben a jegy nélkül utazókat, egyetért velem: harc közben is megvan köztük az összhang. De főleg tánc közben!

pofon

0 Tovább

Diszkont, kocsma, bankfiók - az eltűnt mozi nyomában

A város fél órát kapott,

hogy örüljön annak, hogy benne vagyok.

Igazából egy fél napot. Este hatkor kezdődik a húszéves érettségi találkozóm. Addig el kéne ütni az időt valahogy. Csütörtök van. Mit is csináltunk régen csütörtökön? Ja, tudom. Moziba mentünk. 

Nézzük, mit adnak ma! A telefonomat szándékosan a hotelben hagytam. Elérhetetlen akarok lenni, mint George Clooney.

Kéne szerezni egy Pesti Estet. De honnan? Hopp, itt a Meki. A legelső Meki! Nekem is, meg az országnak is.

- Anyuci, kéne pénz.

- Mennyi?

- 300 forint.

- Nem azt mondtad, hogy moziba mentek? A jegy csak 250.

- Igen, de még beugrunk egy kis sültkrumplira is.

Tök ugyanolyan szag fogad, talán a kávé illata finomítja egy kicsit. A stukkós mennyezet továbbra is pazar.

- Pesti Est? Itt? - méregeti az elmeállapotomat egy tizenhatforma leányzó.

Kisanyám, te még a világon sem voltál, amikor alattam összeszakadt itt a szék a szalagavatónk után. Bahnhof-ra melegítettünk nyilván.

Jó. Gyerünk tovább! Ez az üvegpalota meg mi? Bizalomgerjesztő.  Van benne Meki, ott is próbálkozom. Hívják a menedzsert, majd ő eligazít.

- Már rég megszűnt. Van helyette valami, jaj, most nem jut eszembe a neve. De nyitáskor elkapkodták. Nézze meg fent a moziknál!

Megnéztem.

filmTaktikát váltok. Ha a hegy nem megy Mohamedhez...

Emlékezetem szerint itt kell lennie átellenben a Kossuth mozinak. Az első randevúm. Én választottam a Frankensteint meg Robert de Niro-t, hogy majd jól összebújunk. És talán az első csók is elcsattan. Most meg koppan. Az állam.

filmAldi?? Ez valami rossz vicc? Nem tévedés, itt ezen a hosszú folyosón kellett bemenni, jobbra voltak a vitrinek az új bemutatókról. Kimerevített filmkockák helyett akciós tojásfestéket találok.

filmIstenem, pedig itt volt a város legfinomabb pattogatott kukoricája. Philadelphia, Legbenső félelem, Vasálarcos...mind itt láttam. Tom Hanks-Denzel Washington, Richard Gere-Edward Norton, Leonardo DiCaprio - John Malkovich...szédítő  belegondolni, hogy már évtizedekkel ezelőtt is mekkora sztárok voltak!

Jó, de itt volt még a közelben a Metró mozi. Hátha ott szerzek egy Pesti Estet!

filmHa legalább egy kis tojásfestéket árulnának benne...de nem. Üres, elhagyatott, lepukkant. Pedig mennyire jól mutatott itt anno a széles vásznon Mel Gibson kékre festett hátsó fele!

Rettenthetetlen bizakodással menetelek tovább. Csak lehet még valahol mozizni a Nagykörúton!

Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.

filmA Művész! Még létezik! Az egyetlen mozi, ahol a filmeknek saját kirakatuk van! Nekünk régen ez volt a mérce: ha a Művészben megy, akkor csak jó film lehet. Mondjuk a Ken Parknál pont nem jött be ez a logika, de legalább feszengtünk egy jót a barátnőmmel a sok meztelen tinitől meg a szüleiktől. A nyálcsorgatós jelenet örökre beleégett a retinámba, meg a fojtogatós-teniszezőnős is, azt hiszem.

Időm kevés, hajt a vágy, hogy megnézzek ma egy jó filmet. A Művész még zárva, kicsit korán érkeztem. Honnan lesz nekem Pesti Estem? Talán nézzük meg a másik oldalt!

Apolló. Mennyire imádtam itt Ed Harris elszánt tekintetét a Sziklában. Kétszer is megnéztem, annyira belezúgtam Nicholas Cage csótányos jelenetébe. Sean Connery üvegvágós húzásától mondjuk a mai napig rémálmaim vannak. Vajon jól alszanak a vendégek a puccos hotelben, ami a mozi helyén épült?

film

Maradok a páratlan oldalon. Bandukolok és reménykedek. Az Örökmozgó csak nem szűnt meg! Megvan még, csak a neve lett más!

film

Egy nyáron át táncolt Ulla Jacobsonnal és apukámmal, persze. Szomorkás, fekete-fehér, de legalább a vége nagyon rossz. Ilyen volt a szerelem Svédországban, 1951-ben.

De most 2017 van, és én mozizni akarok! Nem, nem, a Horizontot meg sem próbálom.

film

Évek óta a Golgota gyülekezet működik benne, az egykori amerikai vezetőjük engem is lenyűgözött egyszer-kétszer. Pedig nem volt ez mindig ilyen áldott hely. Kiskamaszként itt sírtam keservesen, amikor a kasszánál kitették a táblát: a Kishableányra az összes jegy elkelt! De legalább a Notre Dame-i toronyőrt hallottam itt harangozni!

Na, csak átkelek a zebrán. Nem itt volt valahol a Hunnia? Ott varázsolt el bennünket Sylvester Stallone alagútrobbantós jelenete a Daylight-ban...olyannyira, hogy az összes popcorn kihullott a kezünkből és kénytelenek voltunk a földről felcsipegetni (egyheti zsebpénzünk bánta volna, ha ott hagyjuk!). Vajon a helyén nyílt kocsmában pattogtatnak kukoricát?

film

Nem adom fel! Volt még itt a Blaha irányában egy megbízható hely! Egy soha le nem omló erődítmény! A Bástya! A mozi, ahová úgy kellett otthonról ellógnom, hogy másodjára is megnézhessem a Szökevényt. Elsőre egyszerűen nem hittem el, hogy Harrison Ford tényleg túléli azt a vízeséses-zuhanós jelenetet. Otthon pesze azt hazudtam, hogy a Mrs. Doubtfire-t néztük meg.

- Kislányom, hogy tetszett a film? Volt olyan jó, mint az Aranyoskám?

- Jaj, apuci, dehogyis. Robin Williams a nyomába se érhet Dustin Hoffman-nak.

Még szerencse, hogy már akkor is rendelkeztem némi filmes műveltséggel! Mondjuk itt, a mozi helyén nyílt bankfiókban nehezen adnának nekem hitelt:

film

Legyűröm a csalódottságot és a fáradtságot. Győzzön a falfirka! Picit odébb van, de a Graffiti megér egy pár megállónyi sétát. Szerintem ez volt a legrosszabbul szigetelt körúti mozi. Ma is a fülembe cseng, ahogy Robert Redford nagymonológját keresztülhasítja egy mentő szirénázása a Suttogóban. De a Szép remények erotikus jelenetein is csorbított egy kicsit az a kegyetlenül kényelmetlen széksor. Ha Pesti Estet nem is, azért könyveket a mai napig lehet itt lapozgatni:

film

Hirtelen elhatározással átvágok a zebrán, tudom, hiszem, hogy a körúti mozik zászlóshajója, a Corvin (aka wannabe multiplex, de azért a miénk) még mindig tárt karokkal vár! Ez volt a mérce a suliban: ha a Korda teremben adják, akkor jó film. Ezt mondjuk a Titanic-nál kicsit benéztük, de legalább túléltük. Sokkal nagyobb élmény volt a 6:3, az egyetlen film, amire a nagymamám is eljött velünk. Modern szobros-talicskás jelenet 4ever!

film

Jó kis hely ez, ráadásul a plakátok alapján inspirálódom. Tékasztorik! Jön a füles, fél óra múlva adják a Duna Plázában! A moziban, ahol tényleg összejött a randi is, a csók is, és még feleségül is vett! Csupán a Szentivánéji álom kellett hozzá Michelle Pfeifferrel és Kevin Kline-nal...ráadásul metróval könnyen elérhető a Ferenc körúttól, a Corvin-negyedtől meg pláne!

film

Az első pláza! Nem, nem, a Pólus csak egy hónappal később nyílt meg.  A mai napig áhítattal figyelem azt a csonka gúlát! És odabent sem kell csalódnom. Nézzétek, itt van, nem is szűnt meg:

film

A film is rendben volt, köszi Viku, köszi Torrente!


 

0 Tovább
12
»

Médiamunkás

blogavatar

Megnézem. Elolvasom. Átélem. Megírom.

Utolsó kommentek