Te tudod, kinek mi a munkája az Üvegtigrisben?

Mert az csak a látszat, hogy hat léhűtő semmirekellő hétköznapjaival, no meg Szabó Erika emlékezetes hátsójával tömtek ki három filmet. Igenis, mindenkinek megvan benne a becsületes foglalkozása és kenyérkereseti forrása. Csak ez nem mindenkinél egyértelmű első ránézésre. Esetleg másodikra sem. Most lerántom a leplet!

munkasprint

(Nem Lala!) Lali

Aha! Te most kapásból rávágod: büfés! Csak azért, mert séróból vágja a jus bifus-t, vagyis a büfés jogát? Ha ilyen egyszerű lenne! Igen, most - ideiglenesen - büfés, de igazából mi? A hivatása, nem a munkája! Senkit ne tévesszen meg a tény, hogy az enyhén beszédhibás, de deréktól lefelé vélhetően kiváló adottságokkal rendelkező cuciológus kislánynak azt vallotta: ő soha nem akart úgy semmit. Valahogy úgy mindig csak volt, gondolta, lesz valahogy. És hát aztán...lett is. Amúgy ez az egyetlen jelenet a trilógia során, amelyben Csoki és Gaben megilletődve maguk elé bámulnak:

Ugye, ugye! Egyszer próbálkozott! Ott a kanyarban! Odébbállt a Tigrissel! De kitört a kereke...aztán... És ezzel véget is ért a vágyakozás a jobb élet után.

De milyen volt Lali, mielőtt még megtörte volna az élet? Kiderül abból a jelenetből, amelyben a volt feleség kissé önhatalmúlag elvégzi a vagyonmegosztást, alig félreérthető utalást tesz arra, hogy Sanyi is megvolt neki, valamint az izzadós-öltönyös új pasiját is bemutatja (akit a világért ne tibizz le, b@meg):

Na, megmondtam, nem? Neki is voltak tervei! Egy füles fotelben szeretett volna megöregedni! Csak gyaníthatjuk, hogy mik lehettek azok a füstbe ment tervek, annyi bizonyos, hogy Lali önmaga választotta ezt a számkivetett életformát. Erről Gaben egyik elszólásából értesülünk: neked ez nem a szégyened! Neked ez a lázadásod!

Lázadás gyanánt élete végéig húzogathatja a strigulákat a lakókocsijában, tökre Impala nélkül, és sanszos, hogy Kokóval már a büdös életben nem fog találkozni.

De egy cseppet se sajnáljuk, hiszen ott van mellette

Sanyi

Szintén a csupasz dombú kutatónős jelenetből világlik ki, hogy Sanyi már évtizedek óta a hínáros tó partjának biodíszlete, és az lesz majd tíz év múlva is, ha minden igaz. A családnevéből csak sejthetjük, hogy híres uralkodó dinasztia leszármazottja lehet, és az egyetlen reménye, hogy újra királyság lesz Magyaroroszág államformája. Erre az esetre meg is van a maga B-verziója:

Ha ez mégsem jönne be, még mindig keresheti a kenyerét futóbajnokként, esetleg operatőrként, hiszen kiváló a dramaturgiai érzéke, bár néha picit önközpontú:

Addig is, amíg nem indul be a filmes karrierje, bármikor el tudja látni Lali munkáját, tehát nyugodtan tekinthetünk úgy rá, mint vize-büfésre (akire feltehetően szintén vonatkozik a jus bifus) :

Ha pedig Sanyi került az ország trónjára, Lali akkor sem marad egyedül, hiszen mindig ott lesz neki támaszként a wannabe unokatestvére

Róka

Aki egy igazi vállalkozó szellem (majdnem mint Frici, de ezt a poént most csak az olvasók nagyon kis hányada érti, úgyhogy nem spilázom). A kisstílű dílerkedés csúcsjelenetében (amely az én olvasatomban nettó tisztelgés Kusturica előtt, a baltás WC-szétverés mellett, persze) rögtön levágja a néző, micsoda rémes alakokkal kénytelen szegény Rókuci napi szinten érintkezni:

De legalább tisztelik. Úgyhogy vele igazán nem lehet akárhogy beszélni. Különben is, nem a papagáj- és aranyhalkereskedés a főprofilja, és nem is a vasra szakosodott igazából. Vannak neki nemzetközi kuncsaftjai is, kérem szépen! Mongolok! Akiket bármikor át lehet verni néhány köteg kamu ötezressel! S itt jön a képbe, micsoda multitalentum a mi vörös bundájú barátunk. Bármikor lebonyolít néhány határidős valutaalapú ügyletet:

De a Führer-t nem tudja megvezetni még ő sem!

Nem baj, marad a belföldi gyümölcspiacon. Magnélküli, mézédes dinnyét is tud szerezni nagy tételben, potom áron (feltéve, ha Lali fizeti a fuvardíjat...de legalábbis a felét):

Én Rókában azt becsülöm igazán, hogy a legreménytelenebb helyzetekben is feltalálja magát, számára nincs olyan szitu, amelyben elveszítené a derűlátását. Ha lenne egy nagyobb tétel fej nélküli malackám, az értékesítésükkel csakis őt bíznám meg (ebben a jelenetben egyébként annyira aranyosan mondja: Disney-s!):

De, ha az összes üzleti próbálkozása kudarcba fulladna is, még mindig elmehet fodrászversenyekre modellnek, a legemlékezetesebb frizurát éppen ebben a jelenetben varázsolták a fejére:

Az igazán menő üzletember pozíciója már amúgyis foglalt, hiszen ő

Gaben

Óriási tévedés, hogy ő csak egy sima autónepper lenne! Bármikor szerez olcsósított ruházati cikkeket, igaz, időnként őt is átvágják a palánkon:

Na jó, lássuk be, mégiscsak az autóeladáshoz ért a legjobban, ahhoz van zsigeri érzéke. Olyan profi marketingszöveget tud lenyomni akár neked is, hogy azonnal elzálogosítod a házadat egy amerikai csodajárgány - és a boldog tök - reményében:

De, ha egyszer besokallnál az Impala morajlásától, és igazi zenei élményre vágysz, ne sokat keresgélj, hiszen már közeleg

Cingi

Az első részben még szaxizik, a második részben – ismeretlen okokból – áttér a tubára. Muzikalitását csupán egyetlen jelenet erejéig csillogtatja meg, az viszont maradandó sérüléseket okoz a hallójáratainkban:

Igazad van, ő egy kissé egysíkú figura. No, de nem is lehet mindenki annyira sokoldalú mint

Csoki

Mondjuk ki: Herman Ottó forog a sírjában, hiszen igazából Csokkancs az utolsó magyar polihisztor. A motoros-lövöldözős színrelépésben egészen elképesztő mélységek és magasságok tárulnak fel a lelkéből, az a monológ felér egy ars poetica-val:

Ráadásul nyelvzseni, még ha ezt a chicano-k nem is hajlandóak elismerni. Pedig csak ő tudja megmondani, mi a latin laver korrekt magyar fordítása. És még az indogermán nyelveket is bírja:

De a tisztes polgári foglalkozását egészen a harmadik részig homály fedi. Egy drámai jelenet csúcspontján vallja be, hogy igazából postás:

Mondom én, hogy zseni, hiszen még az outsourcing-hoz is kiválóan ért: a leveleket az anyja hordja ki!

De igazából ő sem több, mint egy elkallódott tehetség. Képzőművészi hajlamairól abból a jelenetből szerzünk tudomást, amely valójában a teljes Üvegtigris széria - de főleg az egyes szereplők - kvintesszenciája (ezt én mindig is így éreztem, de nemrég Lali bevallotta egy interjúban, hogy ő is eképpen látja):

0 Tovább

5 biztos jel, hogy beleőrültél a blogolásba

Blogolni, sprintelni, véleményt formálni vagy csak úgy írogatni a magad gyönyörűségére igazán boldogságos érzés. Kivéve, ha átcsap az egész megszállottságba, kattintás- és munkamániába. A következő jelek bármelyikénél kezdj el gyanakodni!

1. A sprintről már rég nem Usain Bolt jut eszedbe, hanem a kőkemény munka, és reménykedsz, hogy egyszer arra ébredsz, hogy egy vagyont fizetnek egyetlen bejegyzésedért. Aztán jön a pofon és lepereg előtted életed filmje...dehát feladni akkor sem divat!

munkasprint

2. Naponta egymilliószor kattintasz az Origo.hu-ra, s tekersz le csontra az aljára, hogy kinyisd a reblogot és megnézd, vajon kirakták-e! No nem ám a Rubik-kockát! A bejegyzésedet. Ha nem, az rossz.

3. De ha igen, az még rosszabb (nyomsz egy screenshot-ot, legyen mit mutogatni az unokáknak). Mert innentől már csak egy dolog számít. A statisztika. Pörög? Az már félsiker. De mennyire? És hányan osztják Face-en? Komment érkezett már? Igen. Anyázó? Mámor!

4. Eddig jó. De meddig van kint? Összeesküvési elméleteket gyártasz arról, milyen időközönként frissül a reblog címlapja - eddig minden jel arra mutat, hogy mindig óra negyvenötkor megy kávézni a szerkesztő. Kétségbeesetten figyeled, hogyan csúszik fentről-középről a perifériára majd azon is túlra a posztod...s válik az enyészetté, örökre.

munkasprint

5. Persze, a legszebb az, amikor megírod életed bejegyzését, hajnali egykor egy rossz mozdulattól elszáll, de te újraírod emlékezetből a telefonodba, onnan persze nem tudod áttelepíteni a gépre, tehát újra bepötyögöd, és képezed és tisztázod és élesíted. És vársz. És semmi. Se címlap, se olvasó, se hírnév, se örökélet. És akkor a 15. napon kiderül, hogy baromira te nyerted a Sprintet.

Szerintem a következő téma legyen az, hogy MEGLEPETÉS!

0 Tovább

Luther vs. Darth Vader: Az ébredő nyerő

Hello Mindenkinek!

Luther Márton vagyok, a Médiamunkás vendégbloggere. Már vagy ötszáz éve halogatom ezt a bejegyzést. Itt az ideje, hogy elmondjam nektek, milyen is volt közellenségnek lenni anno 1517-ben.

ébredés

Kezdjük ott, hogy felébredtem. Tudjátok, október 31-én. Kb. hajnali hatkor. A tűz a kályhában eddigre már rég leégett, fáztam mint a fene. Vacogtam, remegtem, majd megvett az Isten hidege. Apropó, Isten! Álmodtam valamit. Hogy nekem küldetésem van. Csomó minden volt a fejemben, gyorsan le kellett jegyeznem. Na, nem ám az Iphone-omba pötyögtem be. Gyorsan kirohantam az udvarra, téptem magamnak egy lúdtollat. Volt is nagy gágogás. De nem érdekelt. Muszáj volt megírnom a magam 12 pontját, pardon, 95 tételét. Papírt, tintát találtam az asztalomon. A papok már akkoriban is művelt csávóknak számítottak, volt otthon minden az ige terjesztéséhez. Írás közben jól bepöccentem, lendületbe jöttem. Felkaptam a csuhám, meg azt a tökre jellegzetes kalapom, amiről még a félműveltek is megismernek töri érettségin, és meg sem álltam a wittenbergi vártemplom kapujáig. Tudjátok, ott az NDK-ban, csak ma már nem így hívják.

Az utcakövön találtam pár szeget, biztos valamelyik arra járó ló patkójából hullott ki. Fogtam a fatalpú cipőmet, aztán jól felszögeltem a követeléseimet a bejáratra. Hadd lássa mindenki! Tudom, ti azt tanultátok rólam, hogy ez tökre ilyen lázadó tett volt abban az időben. Mint manapság coming outolni a Face-en. De álljunk meg egy szóra! Tudjátok, hányan tudtak akkoriban olvasni? Pláne latinul? Az átlagember annyit értett az egészből, mint ti a China Daily címlapjából! Látták, hogy fontos ember tűzte ki, de a többit csak találgatták. Úgyhogy kényetelen voltam felolvasni én magam. Jó hangosan, hogy minél többen hallják!

ébredés

Ti most azt kéritek tőlem, ugyan írjam már le, miről is szólt az a 95 tétel. Tudom, hogy az online, pláne a blogbejegyzés az egy gyors műfaj, úgyhogy most tényleg csak a lényeget:

  • Isten előtt mindenki egyenlő.
  • A bűnöket egyedül Isten bocsájthatja meg.
  • Ja, és le a búcsúcédulákkal!

Komolyan elhitte valaki, hogy egy kis zsével meg lehet úszni a térdeplést meg az imádkozást? Csórikáim! Tudjátok, mire kellett a Mainz-i érseknek a pénzetek? Abból törlesztette az adósságait! Például a Fuggereknek, akik akkoriban hírhedtebbek voltak, mint bármelyik borsodi uzsorás! Csak ők Augsburgban fukarkodtak!

Tök büszke vagyok amúgy magamra, mert két hét alatt elterjedtek a tanaim egész Németországban. Pedig esküszöm, nem raktam ki egy szelfit se az Instára! Viszont akadtak jószándékú emberek, akik lefordították németre a tételeimet. És kinyomtatták, terjesztették. A vándorkereskedők is hozták-vitték a példányokat a maguk csendességében.

A siker nem ért váratlanul. Hiszen ekkorra már bőven benne volt a levegőben a katolikusok ébredése. Csak épp a rendszeres teológiai alapozás hiányzott. Meg egy tökös német csávó, aki ráncba szedi az egyházat. Na, ez voltam én!

ébredés

Ja, nem, bocsi (kirúgom a képszerkesztőt, becsszó)! Szóval ez voltam én:

ébredés

A botrány meg érett. Mert nyilván nem mindenki értett egyet velem. Főleg nem a legfelsőbb körökben.

Nem tudom, a 21. század emberének mit mond az, hogy engem kiközösített a pápa (én meg cserében antikrisztusnak neveztem, bebee!). De abban biztos vagyok, hogy a Sötét Nagyurat ti is ismeritek. Nem Voldemort, ti eszetlenek! Majdnem azt írtam, eretnekek, de azért ezzel a szóval én igazán nem dobálóznék.

Valójában Darth Vader-re gondoltam. Úgy értesültem, hogy ő egy generációkon átívelő antihős. És én éppen vele szeretnék azonosulni? Áh, dehogy...bár a lézerkardjával tudtam volna mit kezdeni...persze, az én tökfödőm sokkal menőbb, maradjunk annyiban. De akkor hol a párhuzam? Én is kiemelkedő tehetség voltam, ám amikor elkezdtem elégedetlenkedni, meg a többiektől eltérően gondolkozni, de főleg, amikor támadtak saját ötleteim, na akkor hirtelen elfogyott körülöttem a levegő. Túlzásnak érzitek a hasonlatot? Kérdezzetek meg felőlem bármely random katolikus atyát! Rögtön rávágja majd, hogy én igazából átálltam a sötét oldalra.

Pedig dehogy akartam én semmiféle szakadást. Személy szerint akkor még frankón hittem a megújulásban, a megtisztulásban és a reformok erejében. Eszem ágában sem volt alapító atyává válni. Azt szívesen meghagytam volna Sergey Brin-nek meg Larry Page-nek.

De a Worms-i Birodalmi Gyűlésen ezt máshogy látták. V. Károly német-római császár személyesen szólított fel, hogy vonjam vissza a tanaimat, különben halálnak halálával lakolok. Ott álltam, másként nem tehettem. Na erre felelték azt, hogy akkor mától fogva én vagyok a közellenség. Ezt németül úgy mondták: vogelfrei. Gondoltam, ideírom, hátha érti valaki. A lényeg ugyanaz: bárki bármilyen különösebb következmény nélkül megölhetett. Szerencsére akadt egy pártfogóm az egyik választófejedelem (kb. mint ma egy oligarcha) személyében. Ő volt olyan bölcs és belátta, hogy hosszútávon jól jár, ha én életben maradok. Csak erről nekem elfelejtett szólni. A frász tört ki, amikor a pribékjei elraboltak az erdőben, a gyűlésről hazafelé menet. Egyetlen szó nélkül cipeltek el az Eisenach-i Wartburgba, ez most már mindig jusson eszetekbe, ha pöfög előttetek egy fosszínű kétütemű! 258 kilométerről beszélgetünk, barátaim! És hol volt még akkor az A5-ös autópálya meg a korlátlan sebesség?

De aztán kezdett körvonalazódni a terv. Kaptam új identitást meg egy új küldetést. Tisztára, mint egy B-kategóriás kémfilmben! Én lettem Junker Jörg, azaz György "nemjedi" lovag, aki unaloműzésként a Bibliát fordítja.

Most kezdhettek kekeckedni, hogy mire verem a mellem, a Bibliának eddigre már volt német fordítása. Az ám, csakhogy én nem latinból, hanem görögből és héberből fordítottam, hála a klasszikus műveltségemnek! Vissza a gyökerekhez! Így sokkal autentikusabb, nemde?

Nem akarok dicsekedni, de 11 hét leforgása alatt kész voltam az Újszövetség fordításával. Jó persze, mondhatjátok ti, könnyű volt nekem koncentráltan dologzni, se okostelefon, se wifi, WhatsApp-on se zargatott senki. Meg nem is szó szerint fordítottam, hanem összefoglaltam az egyes részek értelmét! Jogos a felháborodás! Ezt viszont kajálták a népek, méghozzá a szélesebb rétegek! Ráadásul azt a nyelvjárást használtam, amit az egyszerű ember is megértett. Közérthető voltam, mint Győzike eszmefuttatásai a Vacsoracsatában! Az eredmény? 1525-ben már a német háztartások harmadában kint volt a polcon az én Bibliám. Amúgy kevesen tudják rólam, de nyelvújító is voltam. Tűzkeresztség, disznók elé gyöngyöt, báránybőrbe bújt farkas...ezek a kifejezések mind az én fejemből pattantak ki. Látod, nem is kell ahhoz Halálcsillagot építeni, hogy a szájára vegyen az utókor...

Kb. egy évig tartott az inkognitó meg a munkamánia, utána újra szabadon járhattam-kelhettem a világban. Szépen lassan minden konszolidálódott körülöttem. Persze továbbra sem tétlenkedtem. Például fogam magam és megnősültem! Gondoljatok bele, a magam 42 évével eddigre már bőven megrögzött agglegénynek számítottam! Tisztára, mint a DiCaprio! Jó, mondjuk én a legszebb férfiéveimet áldoztam fel a cölibátus oltárán. Ami alól aztán önhatalmúlag szabadítottam fel magam. Ki nem találnátok, egy kolostorból megszökött apácát vettem nőül (valamivel csak kellett még hergelnem a katolikus papokat). Annyi bizonyos, hogy Isten áldása kísérte a frigyünket, különben mivel magyaráznám a három lányomat és a három fiamat?

ébredés

Hatgyerekes apaként pedig igazán illő volt egy kissé háttérbe vonulni és a színfalak mögül szemlélni a dolgok alakulását. Szerencsére néhány befolyásos nagykutya felkarolta az ügyemet, lobbiztak meg protestáltak is érte szépen, például Speyer-ben.

Ötezer felkelő paraszt lemészárolásával és egy darab ágostai hitvallással később átadtam az egész hóbelebancot egy Melanchton nevű ipsének. Jobb a békesség. Én ettől fogva az írásnak szenteltem az életemet.

Meg néha vállaltam békítést is. Pont egy ilyen ügyben voltam úton, amikor az amúgyis elég gyenge szívem elkezdett rendetlenkedni. Ha ti most azt hiszitek, hogy küldetésem teljes tudatában és világmegváltó gondolatokkal a fejemben feküdtem a halálos ágyamon, hatalmasat tévedtek. Én addigra már rég rájöttem az élet értelmére, vagyis erre:

Koldusok vagyunk. Ez az igazság.

De azért ne keseredjetek el. Harcoljatok a végsőkig az igazatokért, akármilyen kilátástalannak is érzitek a helyzetet! Nekem bejött. Végül csak alapítottam egy egyházat, vagy mi a szösz. Ja! Mert az erő igazából végig velem volt, majd elfeledem!

U.I.: Ötszáz év távlatából kissé megkoptak az emlékeim, ide kattintgattam memóriafrissítésért:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Luther_M%C3%A1rton

https://hu.wikipedia.org/wiki/Luther_M%C3%A1rton_95_t%C3%A9tele

https://de.wikipedia.org/wiki/Martin_Luther


0 Tovább

5 dal, amitől tutira felébredsz

Kellemes kis duruzsolás, méhdöngicsélés, esetleg lágy hegedűszó? Egy fenét! Harsány, gátlástalan dallamok, amelyek drasztikusan rángatnak ki az álmok világából! Következzen most a leghatásosabb ébresztő dalok gyűjteménye!

1. Wham! - Wake me up before you go go

A nyolcvanas évek dallamvilága mára olyannyira elviselhetetlenné vált, hogy ebből a dalból egyetlen sor is elegendő. Hát még amikor belecsap a banda a refrénbe! A visszaalvás esélye gyakorlatilag nulla! A kellemetlen mellékhatás: ha erre ébredsz, tuti egész nap ezt fogod dúdolni...

2. Everly Brothers - Wake up little Susie

Nem kell ahhoz kisméretű Zsuzsának lenned, hogy ütemesen dörzsöld ki a csipát a szemedből, amikor felcsendül ez az örökzöld szám. Bárkit az őrületbe, illetve az ébrenlét mezejére lehet kergetni vele!

3. Republic - Jó reggelt kívánok!

Minden valamirevaló építőtáborban ez szól reggelenként a hangszórókból, kiváltképp almaszüret idején! De bármelyik hivatalnok is megszívlelhetné azt a sort, mely szerint: "ne vacakolj annyit / eltelik az életem!" Ja, meg a nők is, a gardróbszekrény előtt...

4. Funnyboy - Pál Kata Péter

Kodály országában minden magára kicsit is adó énektanár ezzel a remekművel veri a gyerekek fejébe, mi fán terem a kánon. Funnyboy-nak hatalmas riszpekt, amiért hozzá mert nyúlni ehhez a klasszikushoz! Az ő változata akármelyik random álomszuszékot arra sarkallja, hogy lőjje le a kakast!

5. Tankcsapda - Ébresztő fel

Küldöm ezt a dalt mindenkinek, aki szeret a pihe-puha párnák közül lázadó hangulatban, világmegváltó gondolatokkal a fejében munkába indulni. Ne állj a kollégád útjába, ha ezt a dalt dudorássza a kávéautomata felé közelítve!

0 Tovább

7 filmes ébredés, amely örökre beleégett a retinánkba

Te hogy szoktál ébredni? Én hol gyűrötten, hol kipihenten, hol vekkerrel, hol meg kutyaugatásra. De ez mind uncsi. Következzenek most a legemlékezetesebb filmes ébredések!

1. Nicolas Cage - Ál/Arc

Van-e kellemetlenebb annál, ha egy nehézbűnözőnek kómába esés után lenyúzzák az arcát? Van. Amikor felébred. Aki '97-ben nem sikoltott fel a moziban az alábbi jelenetnél, az komolyan nézesse meg magát. Vagy a filmet, újra.

2. Billy Crystal - Harry és Sally

1989-ben még nem volt divatban a barátság extrákkal. Amikor Harry és Sally többéves "csak barátság" után az ágyban landol, ébredéskor leírhatatlan kétségbeesés ül ki a férfi főszereplő arcára (1:07-nél). Sally láthatóan nem bánja a dolgot, sőt, édesen búgja: jól fekszel?

3. Matt LeBlanc és David Schwimmer - Jóbarátok

A sorozat két nőfalójáról soha nem gondoltuk volna, hogy gyengéd érzelmeket táplálnak egymás iránt. Sőt, ők maguk sem tudnak megbarátkozni a gondolattal. De valami miatt imádnak egymáson szundikálni a kanapén. Az ébredés viszont cseppet sem kellemes!

4. Bill Murray - Idétlen időkig

Képzeld el, hogy harmincnégy éven át minden áldott reggel ugyanarra a lagymatag Sonny-Cher számra ébredsz! Utána pedig ugyanazt a napot éled át, újra és újra, meg újra. Nem csoda, hogy a főszereplő morcos ébredőből lassanként átalakul izzadó pszichoipatává, majd pedig törő-zúzó vadállattá!

5. Sarah Jessica Parker - Szex és New York 1. film

Kegyetlen lehet az ébredés az után a nap után, amelyen életed szerelme tönkretette az álomesküvődet. Nem csoda, hogy Carrie egy pillanatra az önáltatás hibájába esik (2:28-nál), és megkérdezi: ugye, csak álmodtam? Az igazi barátok azonban szembesítik a kíméletlen valósággal. Na jó, meg meg is etetik.

6. Leonardo DiCaprio - Eredet

Ha az a munkád, hogy beférkőzöl mások álmaiba és módosítod a tudatalattijukat, akkor az ébredés mindig döntő pillanat. Az isteni Leo arcán érzelmek egész arzenálja vonul át az interkontinentális szunya után. Hiszen nem lehet biztos benne, hogy eldől-e az a rohadék búgócsiga...

7. Eddie Murphy - Bölcsek kövére

Nappal ügyefogyott hájpacni, éjjel gátlástalan lepedőakrobata? Ha két testben éled az életed, nagyon ügyelj arra, hogy előbb ébredj fel, mint a cicababák a selyempárnák között. Ha pedig nem, hát akkor jön a csodálkozás! Priceless!

0 Tovább

Médiamunkás

blogavatar

Megnézem. Elolvasom. Átélem. Megírom.

Utolsó kommentek