Médiamunkás

Egyikükből ömlik a szó, másikuk akkor sem szívesen szólal meg, ha kérdezik. Nem komálják egymást kifejezetten, sőt. De az ellentétek vonzzák egymást. Meg a balhét. És ha helyzet van, a legnagyobb összhangban osztják a pofonokat. Mi pedig nem győzünk gyönyörködni.

Következzenek most a legszórakoztatóbb filmes párosok!

1. Jackie Chan és Chris Tucker

Lee felügyelő és Carter nyomozó páratlan párosa a Csúcsformában című trilógiában bizonyította be, hogy a kulturális különbségek nagyon viccesek széles vásznon. Pláne, mert a kínai főszereplő az első találkozás alkalmával eljátssza, hogy nem beszél angolul. Ezzel pedig cseppet felhúzza a fekete óriást:

"Érted a szavakat, amelyek elhagyják a számat?" - érdeklődik Carter. A válasz csak egy bamba pislogás. Később kiderül, hogy Lee felügyelő nagyon is jól bírja az angol nyelvet, sőt, ahogy halad a történet, még a ritmusérzékét is megcsillogtatja:

Öröm nézni, ahogy minden kezdeti bizalmatlanság és különbözőség ellenére egymásra talál ez a két figura. Akkor pedig reszkessenek a rosszfiúk, hiszen a keleti harctechnikák és a nyers erő ötvözete legyőzhetetlen!

Elismerem, a politikai korrektség kedvelői fennakadhatnak ezen a jeleneten, hiszen Carter így mentegetőzik, amikor bemos egyet a társának: "Bocs Lee, mind olyan egyformák vagytok!"

2. Jean Reno és Gerard Depardieu

Mi történik, ha egymásnak eresztünk egy szófosó benga állatot egy némasági fogadalmat tevő nagykutyával? A Pofa be című filmben nagyon hamar kitör a káosz. Quentin-t (Depardieu) hatalmas szívvel, de annál szerényebb értelmi képességekkel áldotta meg az ég. Meggyőződése, hogy éppen a börtönben találta meg lelki társát, a vele egy cellában ejtőző Ruby (Reno) személyében. Utóbbi épp túl van egy húszmilliós ügyleten, s egyetlen szót sem szól, nehogy kikotyogja a zsákmány rejtekhelyét. Akkor is csak hallgat, amikor legújabb legjobb barátja akarata ellenére megszökteti, hogy megnyithassák a közös kocsmájukat (Fogadó a két baráthoz!).

Innentől kezdve a film egyetlen eszevesztett menekülés Párizs belvárosán keresztül, rengeteg improvizációval, helyzetkomikummal, szűnni nem akaró szóáradattal, és a címadó Pofa be! is elhangzik párszor.

Számtalan félreértés, ordítozás, veszekedés, civakodás, rendőrautólopás kell ahhoz, hogy ők ketten tényleg igazi barátokká kovácsolódjanak. De bárminemű nézeteltérés is legyen köztük, az időről-időre felbukkanó nehézfiúkat olyan hatékonyan ártalmatlanítják, mintha mindig is egy csapat lettek volna.

A végén pedig az is kiderül, nyílik-e fogadó a két baráthoz.

3. Bud Spencer és Terence Hill

Vajon milyen lenne az És megint dühbe jövünk, ha Johnny és Charlie Firpo a világ legjobb testvéreiként számolnák fel a maffiát? Utána pedig szépen elsétálnának a boltba, ahol közösen választanának egy pár kék szemet a Papinak? Feltehetően pocsék. Az ő párosuk éppen azért egyszeri és megunhatatlan, mert igazából ki nem állhatják egymást. A magának való, dörmögő hangú óriás az atletikus alkatú, örökoptimista ibolyaszeműt.

De, ha a szükség úgy hozza (és gyakran hozza úgy), a legnagyszerűbb koreográfia mentén vernek laposra akár húsz másikat is:

Azért a Tigriskölyök sem mindig csak bámészkodik ám:

A Nagysárkány némely produkciója láttán pedig egyenesen üdvrivalgásban tör ki:

Ha pedig a tökéletes összhangban végzett munkát egyetlen képbe akarom sűríteni:

4. Jay és Néma Bob

Gyanítom, Néma Bob (Kevin Smith) szinkronszínészének nem teljesítményarányos volt a honoráriuma. Hiszen az az egy mondat, ami a filmjeiben (pl. Shop-Stop 1,2) elhangzik a szájából, még az éhenhaláshoz is kevés. Bezzeg a szószátyár haverja, Jay (Jason Mewes), a slam poetry-ben is tehetséges drogdíler!

Ő még a saját vevőit is képes megtéríteni, ha éppen van nála egy Biblia. A világért be nem fogná a száját, időnként pedig alaposan felhergeli magát az élet- és bűntársa némaságán.

Elismerem, ez a páros a kakukktojás. Hiszen igazán ütős pofozós jelenetük mindössze egy van. Aki viszont csak egyszer is látta, hogyan dobják le a vonatról a Dogma című filmben a jegy nélkül utazókat, egyetért velem: harc közben is megvan köztük az összhang. De főleg tánc közben!

A város fél órát kapott,

hogy örüljön annak, hogy benne vagyok.

Igazából egy fél napot. Este hatkor kezdődik a húszéves érettségi találkozóm. Addig el kéne ütni az időt valahogy. Csütörtök van. Mit is csináltunk régen csütörtökön? Ja, tudom. Moziba mentünk. 

Nézzük, mit adnak ma! A telefonomat szándékosan a hotelben hagytam. Elérhetetlen akarok lenni, mint George Clooney.

Kéne szerezni egy Pesti Estet. De honnan? Hopp, itt a Meki. A legelső Meki! Nekem is, meg az országnak is.

- Anyuci, kéne pénz.

- Mennyi?

- 300 forint.

- Nem azt mondtad, hogy moziba mentek? A jegy csak 250.

- Igen, de még beugrunk egy kis sültkrumplira is.

Tök ugyanolyan szag fogad, talán a kávé illata finomítja egy kicsit. A stukkós mennyezet továbbra is pazar.

- Pesti Est? Itt? - méregeti az elmeállapotomat egy tizenhatforma leányzó.

Kisanyám, te még a világon sem voltál, amikor alattam összeszakadt itt a szék a szalagavatónk után. Bahnhof-ra melegítettünk nyilván.

Jó. Gyerünk tovább! Ez az üvegpalota meg mi? Bizalomgerjesztő.  Van benne Meki, ott is próbálkozom. Hívják a menedzsert, majd ő eligazít.

- Már rég megszűnt. Van helyette valami, jaj, most nem jut eszembe a neve. De nyitáskor elkapkodták. Nézze meg fent a moziknál!

Megnéztem.

Taktikát váltok. Ha a hegy nem megy Mohamedhez...

Emlékezetem szerint itt kell lennie átellenben a Kossuth mozinak. Az első randevúm. Én választottam a Frankensteint meg Robert de Niro-t, hogy majd jól összebújunk. És talán az első csók is elcsattan. Most meg koppan. Az állam.

Aldi?? Ez valami rossz vicc? Nem tévedés, itt ezen a hosszú folyosón kellett bemenni, jobbra voltak a vitrinek az új bemutatókról. Kimerevített filmkockák helyett akciós tojásfestéket találok.

Istenem, pedig itt volt a város legfinomabb pattogatott kukoricája. Philadelphia, Legbenső félelem, Vasálarcos...mind itt láttam. Tom Hanks-Denzel Washington, Richard Gere-Edward Norton, Leonardo DiCaprio - John Malkovich...szédítő  belegondolni, hogy már évtizedekkel ezelőtt is mekkora sztárok voltak!

Jó, de itt volt még a közelben a Metró mozi. Hátha ott szerzek egy Pesti Estet!

Ha legalább egy kis tojásfestéket árulnának benne...de nem. Üres, elhagyatott, lepukkant. Pedig mennyire jól mutatott itt anno a széles vásznon Mel Gibson kékre festett hátsó fele!

Rettenthetetlen bizakodással menetelek tovább. Csak lehet még valahol mozizni a Nagykörúton!

Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.

A Művész! Még létezik! Az egyetlen mozi, ahol a filmeknek saját kirakatuk van! Nekünk régen ez volt a mérce: ha a Művészben megy, akkor csak jó film lehet. Mondjuk a Ken Parknál pont nem jött be ez a logika, de legalább feszengtünk egy jót a barátnőmmel a sok meztelen tinitől meg a szüleiktől. A nyálcsorgatós jelenet örökre beleégett a retinámba, meg a fojtogatós-teniszezőnős is, azt hiszem.

Időm kevés, hajt a vágy, hogy megnézzek ma egy jó filmet. A Művész még zárva, kicsit korán érkeztem. Honnan lesz nekem Pesti Estem? Talán nézzük meg a másik oldalt!

Apolló. Mennyire imádtam itt Ed Harris elszánt tekintetét a Sziklában. Kétszer is megnéztem, annyira belezúgtam Nicholas Cage csótányos jelenetébe. Sean Connery üvegvágós húzásától mondjuk a mai napig rémálmaim vannak. Vajon jól alszanak a vendégek a puccos hotelben, ami a mozi helyén épült?

Maradok a páratlan oldalon. Bandukolok és reménykedek. Az Örökmozgó csak nem szűnt meg! Megvan még, csak a neve lett más!

Egy nyáron át táncolt Ulla Jacobsonnal és apukámmal, persze. Szomorkás, fekete-fehér, de legalább a vége nagyon rossz. Ilyen volt a szerelem Svédországban, 1951-ben.

De most 2017 van, és én mozizni akarok! Nem, nem, a Horizontot meg sem próbálom.

Évek óta a Golgota gyülekezet működik benne, az egykori amerikai vezetőjük engem is lenyűgözött egyszer-kétszer. Pedig nem volt ez mindig ilyen áldott hely. Kiskamaszként itt sírtam keservesen, amikor a kasszánál kitették a táblát: a Kishableányra az összes jegy elkelt! De legalább a Notre Dame-i toronyőrt hallottam itt harangozni!

Na, csak átkelek a zebrán. Nem itt volt valahol a Hunnia? Ott varázsolt el bennünket Sylvester Stallone alagútrobbantós jelenete a Daylight-ban...olyannyira, hogy az összes popcorn kihullott a kezünkből és kénytelenek voltunk a földről felcsipegetni (egyheti zsebpénzünk bánta volna, ha ott hagyjuk!). Vajon a helyén nyílt kocsmában pattogtatnak kukoricát?

Nem adom fel! Volt még itt a Blaha irányában egy megbízható hely! Egy soha le nem omló erődítmény! A Bástya! A mozi, ahová úgy kellett otthonról ellógnom, hogy másodjára is megnézhessem a Szökevényt. Elsőre egyszerűen nem hittem el, hogy Harrison Ford tényleg túléli azt a vízeséses-zuhanós jelenetet. Otthon pesze azt hazudtam, hogy a Mrs. Doubtfire-t néztük meg.

- Kislányom, hogy tetszett a film? Volt olyan jó, mint az Aranyoskám?

- Jaj, apuci, dehogyis. Robin Williams a nyomába se érhet Dustin Hoffman-nak.

Még szerencse, hogy már akkor is rendelkeztem némi filmes műveltséggel! Mondjuk itt, a mozi helyén nyílt bankfiókban nehezen adnának nekem hitelt:

Legyűröm a csalódottságot és a fáradtságot. Győzzön a falfirka! Picit odébb van, de a Graffiti megér egy pár megállónyi sétát. Szerintem ez volt a legrosszabbul szigetelt körúti mozi. Ma is a fülembe cseng, ahogy Robert Redford nagymonológját keresztülhasítja egy mentő szirénázása a Suttogóban. De a Szép remények erotikus jelenetein is csorbított egy kicsit az a kegyetlenül kényelmetlen széksor. Ha Pesti Estet nem is, azért könyveket a mai napig lehet itt lapozgatni:

Hirtelen elhatározással átvágok a zebrán, tudom, hiszem, hogy a körúti mozik zászlóshajója, a Corvin (aka wannabe multiplex, de azért a miénk) még mindig tárt karokkal vár! Ez volt a mérce a suliban: ha a Korda teremben adják, akkor jó film. Ezt mondjuk a Titanic-nál kicsit benéztük, de legalább túléltük. Sokkal nagyobb élmény volt a 6:3, az egyetlen film, amire a nagymamám is eljött velünk. Modern szobros-talicskás jelenet 4ever!

Jó kis hely ez, ráadásul a plakátok alapján inspirálódom. Tékasztorik! Jön a füles, fél óra múlva adják a Duna Plázában! A moziban, ahol tényleg összejött a randi is, a csók is, és még feleségül is vett! Csupán a Szentivánéji álom kellett hozzá Michelle Pfeifferrel és Kevin Kline-nal...ráadásul metróval könnyen elérhető a Ferenc körúttól, a Corvin-negyedtől meg pláne!

Az első pláza! Nem, nem, a Pólus csak egy hónappal később nyílt meg.  A mai napig áhítattal figyelem azt a csonka gúlát! És odabent sem kell csalódnom. Nézzétek, itt van, nem is szűnt meg:

A film is rendben volt, köszi Viku, köszi Torrente!